Halászhálókba akadt fókákat, delfineket ment a körmendi származású Mikos Veronika

Mikos Veronika ökoturisztikával foglalkozó szakember. Évek óta Hollandiában, Katwijk aan Zee-ben él. Korábban főleg fenntartható mezőgazdasággal, turizmussal és zöld energiával foglalkozott, most a természetvédelemhez kötődik a munkája. Vera Körmenden nőtt fel, a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, utána a Veszprémi Egyetemen diplomázott közgazdászként, ökoturizmus szakirányon.

Tanult a Lappföldi Egyetemen cserediákként, több tanulmányúton volt finn, svéd és norvég nemzeti parkokban. Azért csinálta ezt végig, mert az ökoturizmusban a skandináv országok élen járnak. Egy nemzetközi programnak köszönhetően került Hollandiába, azóta is itt él.

– Az egyik nagy projektünk Az egészséges tengerekért – hulladéktól a ruháig című kezdeményezés – meséli Vera. – Ez azt jelenti, hogy halászok és búvárok segítségével összegyűjtjük a műanyag hulladékot a tengerekből. Különösen figyelünk az elveszett vagy

elhagyott halászhálókra, amelyekben nagyon sok delfin, fóka, teknős és egyéb élőlény fennakad, megsérül és pusztul el értelmetlenül. A tengerből kiszedett halászhálókat Szlovéniában újrahasznosítják. Korszerű és egyedülálló kémiai folyamat során nejlon fonal készül belőlük, így ezek felhasználhatók világmárkák termékeihez: sportruházathoz, divatruházathoz, szőnyegekhez.

Veráék szervezete Európában három régióban, az Északi-tengeren, az Adrián és a Mediterrán-tengeren aktív. Több mint kétszáz önkéntes búvárjuk van világszerte, az adminisztratív tevékenységet pedig Hollandiából, Olaszországból és Görögországból online végzik.

Vera többször adott interjút a nemzetközi sajtónak. Az újságírók mindig meglepődnek, amikor magyarul válaszol. Nem gondolják, hogy magyar, hiszen a neve alapján ez nem mindig egyértelmű. Tízből kilencszer azt gondolják, hogy görög. Szervezete elsősorban

arra hívja fel a figyelmet, hogy a műanyaghulladék természetbe kerülése mekkora veszélyeket rejt. Nagyon sok műanyag táska kerül például a tengerekbe, ami a víz alatt lebegve úgy néz ki, mint egy medúza, a tengeri teknősök kedvenc eledele. Könnyen összetévesztik, megeszik és elpusztulnak, tehát komoly veszélyforrást jelentenek.

A technikai fejlődés több szempontból is hat Veráék munkájára.

– Nem mindenki tud vagy akar búvárkodni, de a technológia segítségével átélheti azt, ami ott lent – 30-50 méteres mélységben – velünk történik. 2016-ban megálmodtunk egy merész projektet, amelyen két év előkészítés után 2018-ban sikerült megvalósítanunk. Jacques-Yves Cousteau, a híres francia tengerkutató, oceanográfus és felfedező az elsüllyedt város, Atlantisz után kutatott. Feltételezése szerint valahol a görög Szantorini szigete körül lehet az elveszett város. A fia, Pierre-Yves Cousteau évek óta próbál ott védett területet létrehozni az értékes élővilág érdekében, mivel sok elveszett halászháló és egyéb műanyag szennyezi a tengert.

Veráék összefogtak vele: kétirányú kommunikációs rendszert hoztak létre, egy körülbelül 50 méter hosszú kábellal a víz alatt. A világon először, élő közvetítésben mutatták be oktatási és figyelemfelhívási céllal azt, ahogyan a búvárok megtisztítják a tengert. A közvetítés körülbelül 30 percig tartott, amelyet az interneten és nyilvános vetítéseken sokan követtek. Lehetett kérdezni, a tenger mélyéről pedig azonnal jött a válasz. Az akcióról készült dokumentumfilmmel tavaly nyáron fesztiváldíjasok lettek. Az elismerést a világhírű Prada képviseletében Lorenzo Bertelli adta át nekik a milánói divathéten a La Scala színpadán.

– Amikor megtudtunk, meglepődtünk, hiszen nem megszokott dolog, hogy egy természetvédelmi szervezet – amelyik ráadásul műanyagszemetet gyűjt –, ilyen díjat kap – mondja Mikos Veronika. – Ezt annak köszönhettük, hogy nemcsak a természet védelmére fektetünk nagy hangsúlyt, hanem arra is, hogy partnereink az összegyűjtött hulladékot a „körkörös gazdaság” koncepciója szerint újrahasznosítják, amit aztán vezető világmárkák használnak termékeikhez. A milánói díjátadón egy kék ruhát viseltem, amely szintén újrahasznosított halászhálókból készült.

Még a Vogue magazinba is bekerültem vele. Vera és búvár kollégái nem a hírnévért végzik a munkájukat, hanem azért, mert látják,

mennyi kárt és szenvedést okoz az élővilágnak a sok műanyagszemét. Tevékenységük innovatív és szemléletformáló. Kevés idő jut pihenésre, hiszen a munka náluk szenvedély is egyben.

– Élvezem holland életet, bár nem tekintem igazi otthonomnak, csupán egy állomásnak, ahová gyakori utazásaim után visszatérek. Otthon csak egy van – hangsúlyozza Vera. – A Rába-parti és az őrségi több órás sétákat, valamint a gombászásokat nagyon szeretem, ez soha nem marad el, amikor Körmenden vagyok. Egy évben háromszor-négyszer igyekszem hazamenni. Sehol nincs olyan illat a levegőben, mint ott és a szülői házban. Ez annyira jó érzés.