Helytörténeti kiállítás nyílt a közösségi napon a 240 lakosú Vas megyei településen

Hat éve a Leader-programban alakították át falumúzeummá a régi tűzoltószertár épületét. A vitrinek, amelyekbe a kiállítás anyaga került, már akkor elkészültek, tudtuk meg Tóth László polgármestertől. Felhívása nyomán kezdődött gyűjtés: helyiek és elszármazottak is megmozdultak. A falubeli házaknál fellelhető régiségek kaptak helyet a gazdag tárlaton.

A szakmai közreműködők: dr. Hollerné Mecséri Annamária, a szombathelyi Smidt Múzeum intézményvezetője és édesanyja, Mecsériné Doktor Rozália, a körmendi Faludi Ferenc Városi Könyvtár nyugállományú vezetője rendezte a tárgyakat üveg mögé körültekintő, alapos munkával, a kiállítás szövegei Balogh János, a falu szülöttje műveit alapul véve készültek. A tárlatot nagy élmény végignézni annak, aki messziről téved oda, és nem paraszti gazdaságban nőtt fel, és annak is, aki őriz még emlékeket a letűnt korból.

– Felsőmarácot Dömötör Sándor kutató az Őrséghez tartozó külső községek közé sorolja. A 13. században a Nádasdyak voltak a földesurai, és évszázadokon keresztül a nemesi családok voltak itt meghatározók. A falu csak 1906- tól szerepel Felsőmarácként

– mondják.

Néprajzi és történeti vonalon indultak el, tematikusan dolgozták fel a helytörténeti anyagot. Tetten érhető a paraszti társadalom élete és változása, több ponton kitérve a mára is. Szemből a bal oldali vitrinben a katonaság dokumentumai láthatók. A 93 százalékban katolikus falu vallási és oktatási emlékeit tartalmazza a következő vitrinrész. Gereblye, villa, gabonás zsák, lopó, hordó, a mezőgazdaság, a földművelés és szőlőművelés eszközei töltik meg a következő szekrényeket. A falakon törekrosta és egy aszaló foglalnak jókora helyet.

Haszonállatokat tartottak az emberek. Látszik egy feliraton a szarvasmarha-állomány változása: a ’40-es években még 911 darab volt,

2010-ben már csak öt. A falra egy iga került, az elé fogták be a tehenet. Vajköpülőt, zsétert (fejőedény), a disznóöléshez használt eszközöket is kaptak a kiállítás rendezői. A tárgyakat nézve kiderül: nagy jelentősége volt az erdőnek. Életet adott a fagyűjtés, a tüzelés, a használati tárgyak készítése szempontjából is és sokaknak a megélhetést jelentette a gubacsgyűjtés, a disznókat makkoltatták.

A parasztember értett a fa megmunkálásához is. Vannak régi vasalók, kisvéka és kópic. A kender- és lenfeldolgozás eszközeit is láthatjuk. A háztartást, a konyhai és a tisztálkodással kapcsolatos eszközöket is megmutatják: mosásnál használt mángorlót, hajnyírót, bilit, régi borotvát és tarkedlisütőt. Több mint 100 évig működött a tűzoltóegylet Felsőmarácon: így kerülhetett légvédelmi sziréna az egyik vitrinbe. A szép szőttesek a tilón kaptak helyet. Kisbírói dob, tangóharmonika bújik meg az egyik üveg mögött.

A csizmák a mestergerendán lógnak, a kocsikerekek és a régi ölező – paraszti földmérőeszköz – a fehér falra kerültek.

– Számos, nemcsak materiális értéket mutat fel a falumúzeum, hanem a mögöttes gondolkodásmódot, a közösségi szellemet is. Erre van a legnagyobb szüksége ma minden falunak, emelte ki az avatón V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő. Tóth László polgármester a jövőről is beszélt: a Hungarikum-pályázaton nyert 4 millió forintból tervezik tovább alakítani az épületet, helyi kézműveseknek szeretnének teret adni. A kiállítást Kiss György plébános szentelte fel.