A kényszerszünet után újra rendelnek a doktorbohócok a szombathelyi kórházban

A koronavírus-járvány nem kímélte őket sem. És nem csak arról van szó, hogy voltak hónapok, amikor nem vizitel

hettek a kórházakban. Változtatniuk kellett a játékokon is, miközben a maszkhasználat éppen a bohóc egyik legfontosabb kellékétől fosztotta meg őket: a mimikától. Vass Szilárddal, a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat Alapítvány művészeti vezetőjével és kuratóriumi elnökével beszélgettünk. Szombathelyen körülbelül egy hónapja indultak újra a vizitek, Veszprémben és Sopronban pedig már jóval előbb. A leállás idején videós anyagokkal, online megjelenésekkel igyekeztek pótolni a jelenlétüket, de ez nem tudta ugyanazt a szerepet betölteni, mint a személyes találkozás, hiszen a doktorbohócok mindig a pillanatból építkeznek, nincs előre betanult műsor.

A járvány előtt szó volt arról, hogy a zalaegerszegi és a kaposvári kórházba is elviszik a jókedvet, de a járvány felülírta ezeket a terveket, ahogyan a csapatbővítés is elakadt. Szilárd felesége, Sziráczky Rita nemrégiben csatlakozott ugyan a csapathoz, Balogh Jánossal és Szabó Róbert Endrével együtt még mindig csak négyen vannak három kórházra, ami már most is kevés, az újabb kórházak bevonását pedig egyenesen ellehetetleníti.

A sors fintora, hogy két csapatépítő workshopot is indítottak, de a járvány második és harmadik hulláma egy-két foglalkozás után elsöpörte ezeket a próbálkozásokat – viszont a terjeszkedés nem marad el így sem. Vas megyében hét gyermekvédelmi intézmény van, a tervek szerint a doktorbohócok két – frissen az alapítványhoz csatlakozó – segítőikkel kiegészülve, mindegyikbe ellátogatnak majd, hogy élményfoglalkozásokat tartsanak a gyerekeknek.

Na, de most vissza a kórtermekbe! Ugyan a járvány a gyermekosztályokon – és ez igaz mindegyik kórházra – nem vagy csak nagyon kis mértékben jelentkezett, ahogyan az elején utaltunk rá, a bevezetett védelmi intézkedések komolyan korlátozták a lehetőségeiket. Kezdjük a már korábban említett maszkkal, amelytől – miután a teljes arcot eltakarja – nem látszik, ha a bohócdoktor grimaszol vagy nevet. Legalábbis ezek voltak a kezdeti félelmek, kiderült, a gyerekeknek az is elég, ha a vidám fehér köpenyeseknek csak a szemük mosolyog. Sőt, egy alkalommal elszakadt a gumi, amivel Szilárd a bohócorrot magára erősítette.

Nem volt mit tenni, megkérte párját, aki történetesen a felesége volt, hogy vegye le a bohócorrot ő is. Miután szinte ez az egyetlen kellék, ami a gyerekek számára megkülönbözteti őket az igazi orvosoktól, attól tartottak, nehéz dolguk lesz. Nem lett, azonnal felismerték őket, és a fehér köpeny dacára a legkisebbek sem hitték azt, hogy igazi orvosok. Már a testtartásuk elárulja őket. Ezek tehát a járvány okozta pozitív felismerések, a külső jegyek kevesebbet számítanak a gyerekeknek, mint azt korábban gondolták.

A járvány fura módon azt is magával hozta, hogy mivel több műtét is elmaradt a gyermekosztályokon, így kevesebb a beteg a kórtermekben, vagyis egy-egy gyerekre több idő jut. Nehézség viszont, hogy néhány népszerű játék – mint amilyen a buborékfújó – nyilvánvaló okokból kikerült a repertoárból, és a maszk miatt is kevésbé lehet érteni, amit mondanak. Különösen, hogy tartaniuk kell egy, a megszokottnál jóval nagyobb távolságot is. A doktorbohócoknál az érintés nagyon fontos, egy látássérült gyermeknél a hangon kívül szinte az egyetlen lehetőség a bizalom megteremtésére. Bár a járvány miatt a doktorbohócok is sokáig kényszerpihenőn voltak, támogatóik nem felejtették el őket, az állami és céges segítség mellett, rengeteg magánember is gondolt rájuk.