Kenyérbemutató

2021.08.19. 14:00

Megnéztük, hogyan készül a jákiak kenyere – Horváth László és Sinka Attila pékek próbasütést tartottak a kemencében (fotók)

Készülnek a jákiak a közösségi pajtában augusztus 20-án tartandó kenyérbemutatóra. Közülük ketten, Horváth László és Sinka Attila – a két régi jó barát, mindketten pékek – a fűrésztelepen sütöttek szerdán próbakenyeret.

Merklin Tímea

20210818 Ünnepi kenyér sütés a Sinka családnál, Ják, Cseh Gábor, CSG, Vas Népe

Fotó: Cseh Gábor

A cél az volt, hogy Jákon termesztett búzából süssék az új kenyeret a jelentkezők, ezért a Rácz-majorban összegyűjtötték a gazdáktól a búzát. A termény összeöntésére külön ünnepet tartottak – amely az összetartozást volt hivatott jelképezni –, a celldömölki malomban őröltettek, végül a lisztet kiosztották a kenyérsütési akcióban részt vevőknek, illetve adományként a Jáki Karitászon és a Vöröskereszten keresztül a rászorulóknak és a helyi gyermekétkeztetés számára. A folyamatot Kecskés Andrea művelődésszervező koordinálta, hogy mindenkinek jusson az ünnepi kenyérhez való liszt, aki akar belőle. Az augusztus 20-án bemutatandó kenyereket megszentelik, az ünnepségre kenyérlángost is sütnek.

Horváth László és barátja, Sinka Attila 1970-ben együtt kezdték a szakmát, onnan ered fél évszázados barátságuk is. A három héttel ezelőtti kenyérsütésükből tettek félre egy darabka kovászt, ez volt az anyakovásza a szerdai kenyereknek. Hajnalban azzal dagasztottak a fűrésztelepen, ahol Sinka Attilának nyári konyhája is van. Ő 12-13 évig dolgozott a szakmában, a tanműhelyben, de kevés volt a kereset, így aztán átnyergelt vállalkozónak a faiparba, de a kenyérsütéshez nem lett hűtlen, alkalmakra süt a nagy családnak, hat gyermeke és kilenc unokája van, közülük öt gyermek és nyolc unoka Jákon él. Támogatója a jáki művésztelepnek, az alkotókat is rendszeresen megvendégeli azzal a szíveslátással, amit szerdán is tapasztalhattunk. Horváth László a főzéstudományával bűvölte el a művészeket: csülökpörköltje után mindenki megnyalta a tíz ujját.

Miután szerdán kenyeret vetettek a dagasztott tésztából, egy órát érlelődött, aztán gömbölyítették, a kelési időben Horváth László elmesélte, hogy az édesapja, Horváth János volt Jákon a sütőipari üzem vezetője, kézenfekvő volt, hogy a fia is pék legyen. Szombathelyen tanult három évig, aztán Kőszegen dolgozott a kenyérgyárban meg a süteményesnél, 1975-ben visszatért Szombathelyre a Söptei úti kenyérgyárba, közben járt ki Jákra helyettesíteni. A fizetést ő is alacsonynak találta, ezért kitérőt tett az építőiparba, de aztán visszakanyarodott a Kálvária utcai pékségbe, ahol tizenhárom évet töltött. 2003-tól 2019-ig a sorokpolányi pékségben dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Így van az, hogy ő a híres jáki pékcsaládok utolsó szakmabeli és szakmában maradt leszármazottja.

Amíg a kenyerek a kemencében sülnek, Sinka Attila a csákánydoroszlói nagyapja emlékét idézi fel, akinek barátja volt Mázsa József, a 3. számú Vas Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. A nagyapja mondta, hogy: „Menjél péknek, mert enni mindig kell!” Így kezdett kenyerekkel foglalkozni, és nem roppant meg, amikor 14 évesen 85 kilogrammos zsákokat raktak a hátára, és lassan kellett beleengedni a szitába, nem kedvetlenítette el a nehéz fizikai munka, sőt az sem, hogy amikor este dolgozni ment, a többi fiatal bulizott, csak az tántorította el végül, hogy nem térítik megfelelően az energiabefektetést.

A fűrésztelepen családi paradicsomot varázsolt: úszómedencét a gyerekeknek, aranyhalas tavat a tűzivíz-tározóból, a fák között hintázni is lehet. Akkora a nyári konyha, hogy le tudja ültetni az összes gyermekét és unokáját. Csípőprotézise miatt naponta tornásznia kell, edzőtermet is kialakított. Meg is van az eredménye, mert fel tud pattanni, amikor a parazsat igazítani kell a kemencében, oldalra húzza a kuruglával, hogy a kenyereket be lehessen tenni. Horváth Lászlóval ketten ugranak, amikor a kenyeret mosdatni kell vizes kefével, és megfordítani, hogy a hátulja kerüljön előre, mert nem egyforma odabent a meleg. Umpack – fűzi hozzá a német szakkifejezést Laci, így is mondják az „átrakást”, amit sütés közben egyszer-kétszer meg kell ismételni. – Az ember erre tette az életét – mondja Horváth László. – Amikor a kegyetlenül kevés kereset miatt elhagytam a pályát átmenetileg, akasztó voltam egy daru mellett, azokat az elemeket akasztottam rá, amiket be kellett emelni valahová. Mígnem megkeresett egy pék, akinek csak két embere volt, de bővíteni akart, mert annyira jól ment az üzlet. Aztán már öten-hatan is dolgoztunk nála…

Közben Sinka Attila lapáttal kihúzza a kenyereket, kiteszi hűlni az asztalra, amely körül már gyülekeznek az unokák, alig várják, hogy megkóstolhassák a friss-ropogós szeleteket szalonnával, paprikával, paradicsommal.

Engedve az éhes várakozás nyomásának, Horváth László keresztet rajzol az egyik kenyér aljára, és megszegi, darabolja, a meleg kenyeret nehéz szeletelni. Sinka Attila szól, hogy a meleg kenyeret nem is szabad megenni, mert nem jó a gyomornak. Dehogynem! – hallik a csapatból, és a gyerekhad nekikezd a falatozásnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában