Mikor is miért kerülnek előnybe az apák a gyerekeknél? – A szakember elárulja

Mint megjegyzi, maga a jelenség ugyan furcsa, de teljesen ártalmatlan. Az okok sokrétűek, és a gyermek nemétől és korától is függenek. Egyrészt a gyerekek szociális fejlődésével magyarázza az okokat. Egyéves kor körül ugyanis a szociális készségek dinamikus fejlődésnek indulnak. Míg korábban a kisgyermeknek anyával volt a legerősebb kötődése, most érdekes lesz számára mindenki más. És mivel többnyire a vele együtt élőket – az apát, a testvérét, a nagyszülőket, közülük is az apát – látja a leggyakrabban, az ő személye kezd egyre izgalmasabb lenni. Amikor jelen van, makacsul ragaszkodhat hozzá a gyermek, hogy csak vele akar lenni.

Az önállóság fejlődésével is kapcsolatba hozható a „csak apa” jelenség. A kicsi ilyenkor folyamatosan próbálgatja az akarata, a függetlensége határait, ugyanakkor még támaszra szorul. A függetlenedés első jele, hogy másik támaszt keres az édesanyja helyett, akivel mást és másként élhet meg, akivel gyakorolgathatja az önállóságot. Így vagy úgy, nehéz szülőként – anyaként – megélni a mellőzöttséget, azt, hogy a kicsi az apa jelenlétében teljesen elutasítja őt, fogalmazza meg a pszichológus.

Ugyanakkor megnyugtat: ez semmit nem mond el az anyához való kötődéséről, ugyanúgy szereti őt is a kisgyermek, csak átmenetileg az apa személye az izgalmasabb. A lelkesedés idővel úgyis csitul, ahogy egyre több új személy, bölcsis, óvodai kis barátok, óvónénik, nagyszülők, testvérek, kerülnek be a kicsi életébe, írja. Vida Ági kitér arra is, hogy gyakrabban jelentkezik a „csak apa” jelenség a szociálisan lassabban fejlődő, introvertáltabb gyerekeknél, akik szeretnek alaposabb és mélyebb kapcsolatot építeni egyegy emberrel.

Kislányoknál az óvodáskor idején jelentkezhet: ők ugyanis ekkor kezdik el felfedezni a szerelem érzését. Apát képzelhetik a „szőke her

cegnek”. Az anyukák ilyenkor tapasztalhatják, hogy a kislányuk apánál bármit el tud érni, „udvarol neki”, miközben az ő szavuk semmit sem ér. A kisfiúknál pedig a nemi identitás felfedezésének része lehet a „csak apa” időszak, ami általában egy-egy tevékenységre korlátozódik, amit kifejezetten jó apával csinálni. Ilyenek a barkácsolás, a kertészkedés, a focizás vagy akár az esti fürdés vagy altatás, és gyakran megjelenik mellette a „mi fiúk” is érvelésként. Az érzékenyebb anyukák ilyenkor féltékenységhez hasonló érzelmeket élhetnek át, igyekeznek nem mutatni a fájdalmukat.

A szakember szerint valójában nincs mire féltékenynek lenniük, használják ki inkább, sőt amennyire tudják, élvezzék a helyzetet. Nem jó ilyenkor megsértődni, a háttérbe húzódni, és egyáltalán nem kell elbizonytalanodni se. A gyermek viselkedésének ugyanis nincsen köze ahhoz, hogy melyikük a jobb, alkalmasabb szülő, vagy hogy melyiküket szereti jobban. Tapasztalata szerint van, amikor az elengedéssel kapcsolatos nehézség áll a háttérben, „olyan jó együtt lenni, olyan jó anyaként gondoskodni” – és ezt nem szeretné az anyuka elveszíteni. Máskor a párkapcsolat bizonytalansága mutatkozik meg: amikor tudat alatt attól tart valaki, hogy elveszíti a párját.

És előfordul az is, hogy az anya neheztel az apára, és ezért érzi úgy, hogy nem jó, ha a gyerek túlságosan kötődik hozzá. Fontos, hogy az átmeneti állapotot nem szabad „hűtlenségként” megélni egyik oldalról sem. A szakemberek szerint ilyenkor nem kerülni, hanem éppen keresni érdemes a kettesben eltölthető időt a háttérbe szoruló szülőnek.

Kiemelt képen: Apával kifejezetten jó barkácsolni, kertészkedni, focizni vagy focit nézni