Szépen megöregedni

A távoli messzeségben él új otthonában. Most is er őt ad arannyal átszőtt mosolya. Szép volt az én édesanyám, szép volt. Olyan volt az arca, amilyet megérdemelt. Minden rajta volt, amit értünk tett. Rajta volt a fájdalom is, melyet könny nélkül viselt. Szép volt az én édesanyám! Az idős emberek szépségét a belső harmónia adja.

A becsület, a kedvesség, a segítőkészség hatalmas erői támogatnak minket. Szépek az öregek. A belső szépség értéke örök. Nincs mit kidobjanak, így szépek, ahogy vannak. Az igazi szépség a lelküket tükrözi, a testük elbeszéli az életüket. Az öreg test a leélt élet könyve. A fájdalmaikat mosolyogva hordozzák egy életen át. Fel kell venni a harcot a félelmeikkel szemben, különben együtt öregszenek velük. Sok belső csatát vívnak magukban. Töredezett alakjukat beragyogja a szépség, mely kedvességben rejlik, belső nyugalomban. Szemeik mint az élő tükör, igazat látunk bennük. Ők megejtő áhítattal, halk sóhajokkal aggódnak értünk.

A templomok hűs csendjében értünk imádkoznak. Vágyaik lassan csitulnak el, összegzik történéseiket, sok mindent elhagynak. Ami fiatalon haszontalannak tűnt, most érték lesz. Nem sajnálni kell őket, inkább segíteni nekik. Helyet kell adni és lehetőséget, hogy fontosnak érezhessék magukat. A fehér haj, a reszketés, a ráncok, ez mind a felszín. Árnyékban, csendben ragyognak. Szeretnek, virrasztanak és sok mindenről lemondanak értünk. Felnőtt korunkban is dajkálnak minket. Tudják, hogy mi a jó és a helyes. Amikor a nap lenyugszik, már nem futva lépnek, inkább lassan, nehezen. Szívük parancsa az, hogy szeress!

Elvárásnak nincs helye, hisz az már akkor üzlet. Fiatalon, mikor elhagyjuk az otthon melegét bebarangolni a világot, az ajtó nem zárul be utánunk. Arcunkra anyánk csókjainak illata árad. Ránk hagyják mindenüket, nem veszik kárba az életük. Nincs haláluk, mert szeretnek és szeretik őket. Igen, szépek az öregek, nagyon szépek. A munka, legyen az szellemi vagy fizikai tevékenység az élet célja, mely örömet, boldogságot ad. Maradjunk sokáig mozgásban!