Csapatzászlót avattak a Vas Megyei Mentők Napján – fotók

Köcse Tamás vezető mentőtiszttől megtudtuk: az újkori magyar mentéstörténetben ilyen még nem volt: megye még nem alapított csapatzászlót. Az országosan egyedülálló gesztus kifejezi, hogy a Covid-járvány eseményei nem verték szét a tíz vasi mentőállomáson – az irányító csoportban, a gazdasági, műszaki, szervezési tevékenységben is – szolgáló csapatot, hanem lélekben inkább összekovácsolták a 250 dolgozót. A Farkas-erdő szívében tartott ünnepség három jubileumot foglalt magába: az idén 50 éves a Sárvári Mentőállomás, 70 éves a szervezett életmentés Sárváron, és 30 éves a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány.

Harangozó Bertalan kormánymegbízott tiszteletét és köszönetét fejezte ki a mentőknek és az egészségügyi dolgozóknak az embert próbáló elmúlt másfél év erőfeszítéseiért úgy is, mint a Vas Megyei Védelmi Bizottság elnöke és a megyei oltási munkacsoport vezetője. Hangsúlyozta: a járványban a Jóisten, az immunrendszerünk és immár a vakcinák adhatnak védelmet. Márai Sándort idézte, aki szerint „az életnek értéket csak a szolgálat adhat”. Amint mondta, a mentők mindennapi tevékenysége példamutató: hűséggel, elkötelezettséggel, eltökéltséggel gyakorolt hivatásukra büszkék lehetünk. A mentődolgozók családjainak is köszönetet mondott, akik hátországot, biztonságot adtak, volt hova hazamenni a szinte véget nem érő szolgálatból.

Kondora István, Sárvár polgármestere beszédében a város köszönetét hozta mentőknek, és felidézte: nem véletlenül vették be a városvezetők közé Szabó Zoltánt, a sárvári mentőállomás vezetőjét, mert így első kézből értesülhetnek a mindenkori helyzetről. Dr. Lórántfy Mária, az OMSZ Nyugat-dunántúli Regionális Mentőszervezetének regionális igazgatója kifejtette: a 134 éves magyarországi mentés és a 73 éves Országos Mentő Szolgálat örökösei a mai mentők, akik a járvány idején rengeteget dolgoztak, és nagyon elfáradtak, kellenek a munkahelyen kívüli fehér asztalok, hogy el lehessen viselni az erőn felüli terheket. Köszönetét nyilvánította ki a mentőknek és családjaiknak a támogatásért, valamint Bugán Józsefnek, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezérigazgatójának, amiért biztosította a helyszínt.

Szabó Zoltán, a sárvári mentőállomás vezetője felelevenítette a város mentéstörténetét onnantól fogva, hogy a Rákóczi utca 25. szám alatt – egy magánház udvarán – működött kezdetben a helyi mentés: egy kétkerekű ponyvás tolókocsival futottak Sárvár utcáin az önkéntes mentők, ha baleset történt. Ötven évvel később, 1971-ben avatták az önálló mentőállomás épületét. Jelenleg világszínvonalú mentéstechnikai eszközökkel dolgoznak, és 70 millió forintot várnak energetikai felújításra. Tíz éve náluk volt először 36 órán keresztül újraélesztés, ami Guinness rekord lett, igyekeznek mindig új dolgokat csinálni, ilyen a csapatzászló is.

Az ünnepségen ezután emléklapokat adtak át a rendszeres és új támogatóknak, ajándékcsomagot kaptak a vasi mentőállomások vezetői, Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke nevében Szijártó László képviselő oklevelet adományozott Kovács Ferencnek, a Vas Megyei Mentésügyi Alapítvány elnökének és Szabó Zoltánnak, a sárvári mentőállomás vezetőjének, akinek emlékplakettet ajándékozott Dr. Bognár Balázs, a Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója. Császár István püspöki helynök és Böjti Balázs sárvári káplán szentelték meg a vasi mentők csapatzászlóját, amely az összetartó erő és a bajtársi tisztelet jelképe: egymásra figyelve, fegyelmezetten dolgozva igyekeznek megadni a gyógyulás, a túlélés esélyét minden esetben, ahova hívják őket. Felolvasták Széll Kálmán professzor levelét, aki a mentésügyi alapítvány kuratóriumi tagja, és lélekben velük ünnepelt, azt írta: „A mentők zászlaja az emberi segítség szent szimbóluma, ami magában hordozza és hirdeti a felebaráti szeretetből fakadó, önfeláldozó segíteni akarás nemes hagyományát, jelenét és jövőjét.”

A mentők napi programban szerepelt: mazsorettek bemutatója, fúvósok, túra a Trézia-kúti kirándulóhelyre, túra a Scherg Lőrinc kilátóhoz, erdő- és vadismereti kvíz, íjászat, légpuskalövészet, lovaskocsikázás, a gyermekek jókedvét ugrálóvár, lufibohóc, ügyességi játékok szolgálták. A közösségi ebéd helyben főzött vaddisznópörkölt volt.