Több mint négyezren vártak lakásra 40 évvel ezelőtt Vas megyében

Negyven évvel ezelőtt mind a megyei, mind pedig az állami, célcsoportos lakásépítés üteme mérséklődött. Különösen érzékenyen érintette ez a városokban élőket. Akkoriban számolni kellett még olyan évvel is, amikor egyáltalán nem adnak át új otthonokat. Ráadásul sok házat le kellett bontani, mert elavultak, életveszélyesek voltak, vagy útjában álltak bizonyos város-községrendezési tervnek. A nyolcvanas évek első felében 1473 lakás elbontása volt a tervben, ebből 714 Szombathelyre esett.

Ilyen körülmények között nagy volt a lakással gazdálkodók és elosztók felelőssége. Legfontosabb a felújítási program haladéktalan végrehajtása volt. Mindeközben a megyében négyszáz üresen álló családi ház volt. Ezek többsége lakásként volt használható. A jogszabályok ösztönözték azokat a bérlőket lakásuk leadására, akik az otthon- teremtés gondját képesek voltak megoldani saját erőből. Azokat is, akik a nagyobb lakásból kisebbe szándékoztak menni.

A lakásra várók helyzetén sokat könnyítettek Vas megyében az otthonházak megteremtésével. Szombathelyen, Sárváron és Körmenden 446 fiatal házas költözhetett korszerű lakásba, takarékoskodhatott, gyűjthetett az igazira. Bevált a szombathelyi Nyugdíjasok Háza is, ám ezek számottevő bővítésére nem volt lehetőség negyven évvel ezelőtt. Holott a szombathelyi Fiatal Házasok Otthonába ezerötszázan szerettek volna bejutni.

A lakhatási feszültséget némileg oldotta negyven éve az egyszobás minigarzon forma. A későbbi lakáselosztásnál továbbra is előnyt élvezhettek a sokgyermekes családok, a fizikai munkások, a fiatal házasok ugyanúgy, mint a fogyatékkal élők és az alacsony jövedelműek.