A tájházban is finom málé készült a szegények gabonájának nevezett hajdinából Orfaluban – fotók

Az Ételek nagyanyáink konyhájából című délelőtt az Európai Kulturális Örökség Napok programjaként, a Magyarországi Szlovének Szövetsége és a Rába-vidéki Kulturális és Turisztikai Egyesület közös szervezésében valósult meg. Különleges enteriőr fogadta a belépőt: az asztalokon a szőlő és a szőlőtea mellett tej, tojás, liszt, olaj, kefir várakozott. A programok középpontjába egy szerény, hagyományos szlovén étel, a hajdinamálé került.

A vendéglátó egyesület nevében Holecz Károly szólt az egybegyűltekhez. A hajdináról elmondta, hogy a szegények gabonájának is nevezték ezt az igénytelen növényt, amit a búza learatása után vetettek másodvetésként. Régen sokat lehetett látni belőle, amikor virágzott, itt Orfalu környékén is fehér volt a határ. A Szlovén Kulturális Örökségvédelmi Intézet nevében Natasa Gorenc mondott köszöntőt. Elmondta, hogy ezekben a napokban Szlovénia-szerte zajlanak gasztronómiai rendezvények, amelyek a határon túli szlovének lakta területekre is kiterjednek.

Három Rába-vidéki asszony – Fodor Sándorné, Ropos Károlyné és Lábodi Jenőné – látott neki a tészta kikeverésének, amit aztán kiolajozott tepsiben toltak a sütőbe. Remek illatok töltötték meg a helyiséget, rövidesen kóstolni is lehetett az olcsó alapanyagokból készült, de annál finomabb málét.

A készítés folyamatát operatőrök és más érdeklődők hada figyelte. Köztük Jelka Psajd, a Muraszombati Mú­zeum néprajzosa, aki kérdezett is a sütő asszonyoktól. Később elmondta: hasznosnak tartja a rendezvényt, hiszen így testközelből könnyebb bemutatni a régió gasztronómiai örökségét.

– Mura-vidéken és Rába-vidéken egyaránt kedvelték a hajdinát. Én is sokat tanulok egy ilyen bemutatóból, hiszen minden faluban egy kicsit másképp készítik a málét, ráadásul az elnevezésére is hat-hét különböző szó is ismeretes. Sajnos a hajdinatermesztés mára nálunk is eléggé háttérbe szorult, a legtöbben csak saját használatra termesztik. Ez alól egyedül Odranci település kivétel, ők értékesítésre is termelnek – mesélte.

A serénykedő asszonyok legidősebbike, a 85 esztendős apátistvánfalvai Ropos Károlyné, Annus néni elmondta, hogy ha hívják, szívesen megy málét készíteni, nem szégyellős, Borbás Marcsival is sütött már. A lánya és a fia is eltanulta a málékészítést, utóbbi jobb tésztát készít, mint az édesanyja. Annus néni kukoricamálét is szokott sütni, de azt mondja, hajdinából tartalmasabb, kevésbé éhezik meg utána az ember. Fodor Sándorné hozzáteszi a hajdina másik nagy előnyét: nem tartalmaz glutént, ezért a belőle készült málét, gánicát lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Azzal azonban a háziasszonyok is szembesülnek, hogy nem terem már meg a hajdina a kertekben. A sok vad tönkreteszi, és az időjárás sem kedvez neki – csak nagyobb áruházakban vagy a határon túl lehet beszerezni a lisztjét.

Ahogy megteltek a tálak máléval, az etnográfus a régi étkezési szokásokról faggatta a helyi asszonyokat. Megtudtuk, hogy a málét egykor kemencében, nagyobb tepsiben sütötték, így jutott a népes családnak. A hajdina kemény héját otthon dörzsölték le, utána vitték őrölni a malomba. Kenyeret sohasem sütöttek a szegények gabonájából, ahhoz fehér és barna búzalisztet, illetve rozslisztet kevertek össze. Fontos szabály volt, hogy az egész család egyszerre, a közös asztalnál evett, nem volt nassolgatás. Az ételből a családfő vett először a régi szlovén háztartásban.