Frissen Vasból

2021.10.28. 06:55

A test és a lélek karbantartása – Pál Feri atya szombathelyi előadása a kiégés ellen

Mit tehetünk a kiégés ellen, hogyan tarthatjuk meg a motivációnkat? Pál Feri atya a legutóbbi szombathelyi előadásán ezzel a kérdéssel foglalkozott.

Merklin Tímea

A 25 éve katolikus pappá szentelt Pál Feri atya húsz éve mentálhigiénés szakember is, sokfelé hívják az országban előadást tartani, nemcsak a témái, hanem azok izgalmas felépítése miatt, mindig számos lehetőséget ad, hogy nevessünk – magunkon, a világunkon –, és ezzel el is induljunk a felszabadulás útján, és ez egyben inspiráció az elhangzottak továbbgondolására. Mint mondta, kiégésről akkor beszélhetünk, ha fennáll a motiválatlanság, kimerültség, fáradtság tünetegyüttese, és kialakult egy olyan negatív viszony a munkához, hogy már csak „egy púp a hátadon”. Ha felhalmozódnak a negatív érzelmi állapotok, megjelenik a teljesítményromlás, és már nem tudod „jól csinálni”. A kiégés folyamata egyénileg és helyzetenként eltérő, lehet hat hét, de lehet negyvenöt év is. A munkára az a motiváció indít, hogy fizetést adnak érte, a pénz pedig az élethez kell, de ennek is vannak variációi.

Ha többet fizetnének valahol, odamennék-e, vagy ha kevesebb munkáért kapnám meg ugyanazt a pénzt, az is jó lenne- e? Van-e belső motivációm, hogy szeretném a hivatásomat „jól csinálni”, és a munkám az önmegvalósítás része. Lehet a munka karrierlehetőség is, hogy pozícióba szeretnék kerülni, és a siker motivál, ami másokkal való összefüggésben értelmezhető csak. De olyan is van, aki hivatástudattal dolgozik, „pont ez a dolgom”, ezt kell csinálnom. Azokat fenyegeti leginkább a kiégés veszélye, akik teljes odaadással, magukat nem kímélve dolgoznak, akár önmaguk kárára, vagyis a magas hivatástudattal rendelkezőket.

Nemcsak munkavállalóként lehet kiégni, hanem bármelyik társadalmi szerepben is, édesanyaként, édesapaként, nagymamaként, nagypapaként. (A példában úgy szerepelt, hogy ha volna egy nagy piros gomb, hogy „Gyerekek a Holdra!”, az anya nyomná vadul.) A kiégés első lépése, hogy a szabad vágyból, hogy valamit jól csináljunk, kényszer lesz. Kimerítő tekintélyszemélynek is mindig igent mondani, akkor is, ha valójában valamit nem akarunk megcsinálni. Aki a belső autonómiájához nem fér hozzá, nem tud nemet mondani. Hogy mit jelent a belső szabadság, azt egy börtönlakó Pál Feri atya kérésére úgy fogalmazta meg, hogy sose ott tépi el a vécépapírt, ahol a szaggatott vonalak vannak rajta.

– Ha külső kényszerek alatt vagyok, az élet átrobog rajtam – fogalmazott a szakember. – Ha őrzöm a belső szabadságomat, vagyis eldöntöm, elfogadom-e az élettől a feladatot vagy nem, megelőzhetem a kiégést. Persze azzal is számolni kell, hogy a szabad döntésnek meg tudom-e fizetni az árát, vagyis egy nemet mondásnak milyen következményei vannak. A jó döntések meghozásához különböző szempontok lehetnek. A mai világban hajlamos minden „sürgős” lenni, miközben lehet, hogy nem is annyira sürgős, mérlegelhetünk úgy is, hogy valami mennyire „fontos”. Például szülés után egy évig bizonyosan a fokozott erőfeszítés ideje van; mit lehet csinálni, hogy ne menjen bele tönkre az anyuka.

Fontos meghatározni a „napi minimumokat”, mi az, amit mindennap meg kell adni magunknak ahhoz, hogy hoszszú távon jól legyünk. Ez mindenkinek egyénileg más lehet, de az bizonyosan része, hogy ki kell tudni aludni magunkat, fontos a napi egyszeri meleg étel nyugodt körülmények között. „Heti minimumok” is vannak: például legalább egy pihenőnap, amikor nem másokért, hanem magamért élek, nem másokkal teszek jót, hanem magammal, mert én is számítok. Nem szabad elhanyagolni a saját szükségleteket; ha nekem jó, a családomnak is jó. A fizikai, testi kikapcsolódási szükségletek mellett a szociális igények kielégítése is fontos, rendszeresen kell találkozni a barátainkkal, a párkapcsolatunkat is ápolni kell. A test és a lélek kimerül, ha nincs karbantartva.

Kiemelt képünkön: Pál Feri atya: a jó döntések meghozásához különböző szempontok adódhatnak

Ezek is érdekelhetik