Az Őrségből az ötvenes években kitelepítettek sorsát bemutató kiállítás nyílt Szombathelyen – fotók

Amikor azokra az őrségi emberekre emlékezünk, akiket az ötvenes évek elején igaztalan, aljas módon meghurcolt és szülőföldjükről kitelepített a kommunista diktatúra, akkor hatványozottan is igaz, szó sem lehet ismétlésről – ezekkel a gondolatokkal kezdte beszédét Harangozó Bertalan, majd azzal folytatta, hogy minden diktatúrának szüksége van bűnbakokra, akiket minden rossz legfőbb okává nyilvánítanak. Ami a nácizmusnak a zsidók voltak, az a kommunista diktatúrának a hagyományos középosztály, a polgár és a kuláknak kikiáltott dolgos parasztember. Az egyik ordas eszme faji, etnikai alapon, a másik a társadalmi háttér alapján bélyegezte meg a neki nem tetsző embereket.

A kisrákosi Devecz Károlyné Fodor Irén így emlékezett a kitelepítés napjára: „Hajnalban ávósok rúgták csizmasarokkal az ajtót, kinyitni! Felírták a nevit, aki benn volt, és felolvasták, hogy ki vagyunk telepítve. Három órát adtak, hogy pakuljunk. Mindenféle köllött volna, élelem, ruha. Férjem és apám kezdett pakulni. Ők voltak hadifoglyok, ott szereztek gyakorlatot, Kari felment a sonkáért a padlásra, a fegyveres őr oda is utána ment, puskával. Mindenhová kísérték, fegyverrel.”

A deportálások közvetlenül több százezer embert érintettek, de ha azokat is ideszámoljuk, akik nem várták meg a hivatalos kitelepítést és önként elköltöztek, számuk félmillió is lehet. Vas megyéből több mint ezer embert telepítettek ki a hatóságok 1950 és 1953 között, elsősorban az Őrségből és a határsávból.

Róka Gyula visszaemlékezése: „Másnap délután 3 óra körül értek a hortobágyi Kónya megállóba. Ott a rendőrök az állatokat elvették, azok a többi vagonból kihajtott társaikkal bőgve próbáltak elindulni visszafelé. Az öregeket és a gyerekeket lovas szekerekre rakták. A többiek gyalog mentek be a majorba, ahol egy deszkából készült barakkba tették a családosokat, két távolabbi juhhodályba pedig a többieket.” A kitelepítésekkel érintett falvak demog­ráfiai lejtőre kerültek, amit a mai napig nem sikerült megállítani. Erre rímel a kiállítás egy kónyai táborból kiszökött három fiatalról titokban készült fényképének aláírása is, miszerint egy egész generáció hiányzott az őrségi határból, a családi gazdaságból, a templomból, az iskolából, a szüreti bálból, az első randevúról.

– A kiállítással az Őrségből az ötvenes években kitelepített, igazságtalanul meghurcolt honfitársaink emléke előtt tisztelegnek a szervezők és remélhetőleg a látogatók is – mondta a kormánymegbízott, aki köszönetet mondott az egyesületnek nem csupán a tárlat megvalósításáért, hanem azért a küldetésként vállalt szolgálatért, amellyel megőrzi és ápolja a hét évtizeddel ezelőtti áldozatok emlékét.

A megnyitó napjának estéjén levetítették Téglásy Ferenc 1988-ban készült, több rangos filmes díjat elnyert, az ötvenes évek kitelepítéseiről szóló Soha, sehol, senkinek című filmjét is.

Kiemelt képünkön: Harangozó Bertalan kormánymegbízott a megnyitóünnepségen