A savanyításból több nemzedék megél – Singer nénit a Szombathelyi Vásárcsarnokban mindenki ismeri – fotók

A 83 éves Singer Zoltánné Magdi néni a piac 1975-ös nyitása óta árul itt, csaknem hatvan éve, sőt már előtte a Borostyánkő Áruház helyén is árusította a savanyú káposztát. Gyerekkorától piacozott. A szülei, Kerék Imre és felesége, Rozália Sárváron éltek, nagy, fóliás, melegágyas kertészetet működtettek, zöldségekkel, gyümölccsel, szőlőjük is volt, a terményeket eladták. Már ők is savanyítottak káposztát.

- A szombathelyi piacon az első savanyító én voltam, a többiek mind utánam jöttek. Eleinte eljártam Vecsésre, onnan hoztam a káposztát, de valahogy nem olyan volt, ahogy nekem tetszett volna, úgyhogy az öcsémmel vettünk egy-egy savanyítógépet, és magunk kezdtük csinálni. Ő Sárváron lakott, én Szombathelyen, nem voltunk egymásnak konkurenciái. Az ízesítés módját soha nem adtam oda senkinek, így feltörtem – meséli Singer néni.

- A húsipari konyhán dolgoztam, reggel nyolc órára jártam, addig a piacon mindent eladtam, amit aznap kivittem. Konyhai kisegítő voltam, sokat dicsérték a munkámat, mert más minőség lett az ételekben, amikor bekerültem. Rengeteg tésztát készítettünk – krumplis, túrós, darás tésztának valót, levestésztát, meg rétest sütöttünk négyszáz emberre -, a szakácsnő meg a társaim csak nézték a technikámat, mert ők egy kézzel gyúrtak, én pedig a pék nagybátyámtól megtanultam két kézzel gyúrni. Nagyon szerettek, de keveselltem a pénzt, és mivel mindig is jól üzleteltem, kimentem őstermelőnek, kereskedőnek. Nagy kertem volt, rengeteg virágot is árultam. Megesett, hogy a savanyítóból mentem a fővárosba, onnan a piacra, amonnan meg haza. Benne voltam a pesti tévében is. Singer néni a lányait, az unokáit is megtanította savanyítani, vagyis továbbadta a recepteket, de csak családon belül. Az unokájával, Zolival most – átellenben – lakik, máig együtt dolgoznak. – Zoli egész fiatalon azt mondta: – Mamikám, írjunk le mindent, te csak beszélj! – és leírta, mit hogyan kell készíteni, jelenleg is ezen receptek szerint dolgozunk – hangsúlyozza Magdi néni.

- Ma már csak ülve tudom csinálni. Két bottal, nehezen járok. Zoli azzal viccel, hogy – Mamikám, deréktól fölfelé ne haljál meg semmiképpen! -, mert a kezeimmel még sokat tudok segíteni. Kerékrépából öt mázsát csináltunk egész évre. Elfogy. Azt meghámozom, már csak négy és fél mázsa! Most a legjobb, amikor frissen felszedjük. Meg kell csinálni, nem lehet hosszan tartogatni, mint a céklát, mert hamar megkukacosodik. A savanyú káposzta készítéséhez Singer néni gyönyörű fahordókat is csináltatott anno, ezek ma már nincsenek meg, mert elhasználódtak az évtizedek során, és időközben a kádár mesterség kihalt. Nem lehetett javítani, pótolni, ki kellett őket cserélni modern műanyag hordókra. Ezt már az unokától, Singer Zoltán Lászlótól (34) tudjuk meg, aki a szombathelyi piacon a mamájával egybenyíló standon árul.

- Végeztem zöldség-gyümölcs feldolgozó tanfolyamot Budapesten, de az az arányokat a mamától tanultam. Az ízvilág kialakítását, hogy az édes és a savanyú úgy legyen keverve, hogy az minél több embernek kedvezzen – fogalmaz a fiatalember. – Az alapanyagokat a saját kertünkben termesztjük, ami nem terem meg, csak azt veszem. Máig együtt dolgozom a mamával, szomszédok vagyunk. Csak egy kiskapu van köztünk. Szimbiózisban élünk, nálam van kialakítva egy kis műhely. Jó együtt lenni a mamival, korábban sokat beszélgettünk, de hat éve nem tud lejönni a pincébe, inkább az otthonában pucolja a répát, amit rekeszben viszek.

Zoli édesanyja, Singer néni lánya, Tímea (55) is a piacon árul, neki saját ízesítésű káposztája van, persze csak árnyalatnyi a különbség, éppen csak annyi – ahogy a hölgy mondja -, hogy ne legyenek egymásnak konkurenciája.

Singer néni Kati lánya azonban pont ugyanúgy készíti, ahogy az édesanyja.

- Piacoztam, aztán vendéglátóztam, majd visszatértem a piachoz – tudjuk meg Singer Katalintól (62), aki ma már nyugdíjas, de segít a fiának, Lőrinc Zsoltnak, ő van többet a standjukon. – Termelők is vagyunk, minden van nálunk otthon a kertben, az uborkától a paprikán át a káposztáig. A fiam végzi a nagy munkákat, nem tudnék én már kapálógépezni. Mindent, amit tudok, anyámtól tanultam. Aztán kinőttük magunkat. Most készítjük a töltött paprikát, eltettük a káposztánkat, és hagyjuk érni, másfél, két hét múlva már jó lesz. Singer néni másik lánya, Tímea elmondja, hogy gyerekkorától dolgozott az édesanyja mellett, tízévesen már ment a savanyítóba.

- Ebben nőttem fel. Fiatal felnőttként is dolgoztam vele, mellette kezdtem a piacon a gyes után – meséli Singer Tímea, akinek a káposztája nem annyira édeskés, mint az édesanyjáé, inkább egy kicsit pikáns. A mamáról szólva elmondja, hogy elég zárkózott, de a szívében nagy szeretet lakik, és őt arra tanította, hogy – tiszteljük úgy a vevőt, mint magunkat. – A vásárlóknak ugyanazt adjuk, amit mi is megennénk – mondja. – Ezért is írtuk ki bátran a cégtáblánkra, hogy nálunk a minőség fontos. Mi ezt komolyan vesszük. Soha nem adunk ki olyat a kezünkből, amit mi magunk nem fogyasztanánk szívesen.

Kiemelt képünkön: Singer Zoltánné Magdi néni (a mami), a lányai: Singer Tímea, Singer Katalin, az unokák: Singer Zoltán és Lőrinc Zsolt