2021.11.13. 11:30
Együtt lehet élni vele – Sipos Gabriella tizenöt éve egyes típusú cukorbeteg
Sipos Gabriella egyes típusú cukorbeteg, amelynek kezelésére csak az inzulinterápia jelent megoldást. Problémájára tizenöt évvel ezelőtt derült fény, azóta együtt él a betegséggel.
Fotó: Jámbori Tamás
Egyik napról a másikra tudtam meg, hogy cukorbeteg vagyok, 21 éves voltam akkor – kezd bele Sipos Gabi. Kisebb figyelmeztető jelei voltak ugyan annak, hogy valami baj lehet. Addig nagyon kevés – alig több, mint fél liter – folyadékot fogyasztottam naponta, aztán egy csapásra négy-öt liternyi lett az igényem. Két hét alatt lefogytam csaknem tíz kilót, ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elmentem orvoshoz, azonnal a kórházban fogtak. Intenzívre kerültem. Gabit rögtön inzulinra állították.
Azt mondja, betegsége kezelése nagy fegyelmezettséget követel. Irodai ügyintézőként dolgozik, értékesítési területen, munkahelyén abszolút megértők vele. Családjában nagyszülői ágon voltak cukorbetegek, de mindegyikük hatvanéves kor felett szerezte a betegséget.
- Máig nem tudom, hogy miért lettem diabéteszes. Az orvosok azt mondták, hogy ez lehet egy gyermekkori vírusfertőzés maradványa, de az is előfordulhat, hogy az intenzív mozgás – a néptánc – befejezése eredményezte nálam a problémát. Volt olyan vélemény is, amely a szétválasztós, 90 napos diétát nevezte meg kiváltó oknak, amit a betegség diagnosztizálása előtt csináltam végig. Gabi sokáig úgy gondolta, hogy a cukorbetegség a világ vége, de aztán pár éve kiderült, hogy gluténérzékenységgel is küzd. Elég macerássá vált számára az étkezés, mert ami gluténmentes, abban általában van cukor és ez fordítva is igaz. Az édesítést javarészt eritrittel oldja meg, a főzéshez, sütéshez rizslisztet vagy kukoricalisztet használ. Tésztafélékből már rengeteg fajta van, emellett húsokat és zöldségeket fogyaszt, gyümölcsöt pedig naponta csak egy kis tejfölös pohárnyi mennyiségben. Vizet vagy teát iszik, ünnepi alkalmakkor egy kis száraz bor vagy pezsgő belefér, de ez a maximum. Gabi napi öt-hat alkalommal adja magának az inzulint. Általában pocakba, de karba vagy combba is adhatná.
- Van egy tízéves labradorom, Berci, aki érzi, ha nincs rendben a cukorszintem. Ilyenkor ölembe hajtja a fejét vagy elém áll, és nem mozdul mellőlem. Tudom, hogy gyorsan mérnem kell, és a kutyám megérzése mindig beigazolódik. Végszóként elhangzik, hogy nem ördögtől való a cukorbetegség, együtt lehet élni vele. Gabi igen pozitív személyiség, mindig fülig ér a szája, ez sokat segít neki a betegség kezelésében és úgy általában az életben is.
Kiemelt képünkön: Sipos Gabriella általában a hasába adja az inzulint, bár karba is lehetne