Ágh Ernőné: nyitottnak kell lenni az új helyzetekre

Több mint tíz éve a Vas Megyei Kormányhivatal főigazgatója. Szakmai munkáját október 23-a alkalmából a megye is díjazta. Mit jelent ez Önnek az egyébként már többízben elismert pályája tekintetében?

Megtiszteltetés számomra az elismerés, különösen azért, mert október 23-án, az ’56-os forradalom 65. évfordulóján vehettem át. Édesapám, Hollósi Károly küzdött a forradalomban, megtorlásként pedig kemény börtönévek vártak rá. Köszönöm az adományozó Vas Megyei Közgyűlésnek, hogy rám gondolt, a sok-sok gratulációt, virágot, melyet az elmúlt napokban kaptam.

Fiatalon, 29 évesen nevezték ki a Magyar Nemzeti Bank Vas Megyei Kirendeltségén osztályvezető-helyettesnek, majd a Magyar Államkincstár Vas Megyei Szervezeténél osztályvezetői, igazgató-helyettesi, igazgatói és régió irodavezetői feladatokat látott el. Mennyire jelentett ezután kihívást, hogy 2010-ben a Vas Megyei Közigazgatási Hivatal hivatalvezetői, majd Megyei Kormányhivatal főigazgatói feladataival bízták meg?

Büszke vagyok arra, hogy vezetőként mindig jó csapatot tudtam felépíteni, a csapatmunka híve vagyok. Szinte nem volt olyan időszaka az életemnek, amikor ne kellett volna szembesülnöm kihívásokkal. Vezetőként, majd felsővezetőként jellemzően rendszerek felállításán dolgoztam, izgalmas időkben izgalmas feladatokban vehettem részt.

Az utóbbi tíz esztendőben a Vas Megyei Kormányhivatal kialakítása majd működtetése határozza meg mindennapjaimat. Komoly kihívás volt a megyében működő államigazgatási intézmények egy szervezetbe történő integrálása, a kormányablakok létrehozása és a járási rendszer kialakítása is. Visszanézve az eltelt évekre, ma már szerénytelenség nélkül kijelenhetjük, hogy a kormányhivatali rendszer Vas megyében is sikertörténet. Szerencsésnek érzem magam, hogy a Vas Megyei Kormányhivatal főigazgatójaként vezetőtársaimmal, az intézmény nagyszámú munkatársával közösen megvalósíthattuk a megyei közigazgatás átszervezését. A visszajelzések is egyértelműen azt mutatják, hogy tíz év alatt számos terület változott pozitív irányba, persze sok még a feladatunk. Szeretném, ha sikerülne olyan fiatal vezető munkatársakat felkészíteni, akik idővel folytatni tudják a megkezdett munkát.

Több képesítést szerzett, szakvizsgát tett. Fontosnak tartja a folyamatos tanulást?

Fontos szembenéznünk azzal, hogy mindig minden változik, semmi sem állandó. Ez az alapelv tanított meg arra, hogy mindig legyek nyitott az új helyzetekre. Ezért is volt fontos, hogy a közgazdász és szakközgazdász diplomám mellett állandóan képezzem magam, hiszen az új feladatok támasztotta kihívásoknak megfelelni csak biztos tudással lehet.

Több mint 35 éve dolgozik a közigazgatásban úgy, hogy közben feleség, édesanya, nagymama. Hogyan lehet ennyi szerepet sikeresen összeegyeztetni?

Bár a munkám mindig meghatározó része volt az életemnek, soha nem feledkeztem meg a családomról. Férjem mindig támogatott, bár kicsit somolyogva jegyzem meg, hogy azért a házimunka jelentős része rám maradt. Nagyon büszke vagyok két gyermekünkre, Péterre és Renátára, akiket férjemmel igyekeztünk jó magyar embernek nevelni. Péter közélettel foglalkozik, munkáját sokan ismerik Vas megyében, Renáta okleveles közgazdász. Talán a kitartást és a küzdeni tudást tőlem örökölték. Az évek folyamán bővült a családunk, menyem Ágota, vejem Szilárd, és immáron három unokánk, Benedek, Domonkos és Boldizsár érkezése óriási öröm volt. Fontos családi kapocs számunkra a szeretet, az összetartozás és a hit ereje. Háromszoros nagymamaként új távlatok nyíltak meg előttem. Mindig megérint, ahogy a kicsik rácsodálkoznak a világra. Paraszti származású nagyanyámtól sok életbölcsességet, hitet kaptam, nekem pedig eltökélt szándékom, hogy ezeket az értékeket továbbadjam az unokáimnak. Szeretném velük megismertetni a múltat, hogy jóemberek legyenek, szeressék a hazájukat, hogy jót és maradandót alkossanak.

Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

A nyolcvannyolc éves édesanyám, a három unokám, a munkám és az otthoni teendőim mellett eléggé hadilábon állok a szabadidővel. De imádok olvasni, nagyon hosszú könyvekbe is belevágok. Most éppen Ken Folett: Évszázad-Trilógiáját olvasom. Férjemmel szeretünk túrázni, utazni és új tájakat megismerni, de az is előfordul, hogy csak ülünk kettesben, és nézzük az unokákról küldött képeket.