Képzés Szombathelyen: Gyakorlás kell, hogy az önvédelmi mechanizmusok jól működjenek – fotók

Fő céljuk, hogy mindenki, aki hozzájuk jár, jó edzettségi állapotra és kellő önbizalomra tegyen szert. Ugyanis úgy látják, hogy aki ismeri a saját határait, az pontosan tudja, hogy mire képes, így nem riad meg attól sem, ha esetleg egy szituációban meg kell magát védenie. Megjegyzik, ahhoz, hogy az önvédelmi mechanizmusok ref­lexszerűen működjenek, rengeteget kell gyakorolni.

Az oktatás során különösen szem előtt tartják a jogszerűséget: tanítványaikat arra oktatják, hogy fizikálisan csak akkor avatkozzanak be a szituációba, miután a támadó már előttük megtette azt, hiszen az erőszakos fél leszerelése csak abban az esetben számít önvédelemnek. Emellett maradandó sérülést okozó technikákat sem adnak tovább a hallgatóknak. Ezekből az okokból tartják fontosnak azt is, hogy egy elméleti tudásanyag átadásával megágyazzanak az önvédelem fizikális részének.

Elsőként fontos, hogy felismerjük a szituációt, ami valódi veszélyt jelent ránk nézve. Egy csendes, sötét utcán hamar feltűnő lehet, ha valaki hosszú időn át pár lépés távolságnyira jár az ember nyomában. Érdemes elkerülni a kis és sötét utcákat. Petra vallja: inkább érjünk haza pár perccel később, minthogy esélyt adjunk egy esetleges támadásra. Másik alapszabályuk: ha valakire fegyverrel vagy bármilyen veszélyes eszközzel támadnak és a pénzét vagy telefonját követelik, a legbiztonságosabb az, ha odaadja értékeit a támadónak.

Az üss vagy fuss elvének két hányadosa közül a „fusst” tartják elsődlegesnek. Szerintük a legokosabban akkor cselekszik a potenciális áldozat, ha még csak a szemkontaktust sem veszi fel az erőszakosnak tűnő féllel. Azt tanácsolják, hogy aki futásra adja a fejét, tegye mindezt tudatosan: világos helyre, emberek közé érdemes menekülni, ezzel alább­ásható a támadó bátorsága.

A megtámadott fél hangos kiabálással is felhívhatja magára a figyelmet – Réka megjegyzi, hogy a „Segítség!” felkiáltás helyett érdemes azt ordítani, hogy „Tűz van!”, utóbbira ugyanis az emberek előbb felkapják a fejüket. Sajnos a mai napig kevesen akarnak valójában segíteni egy bajba jutott embertársukon.

Ha nem sikerült elmenekülni, és közel került a támadó, jó, ha tisztában vagyunk a sebezhető pontokkal: ajánlott ilyenkor valamilyen ékszert keresni a testén, hiszen ha azt letépjük róla, nagy eséllyel okozunk neki fájdalmat. Nagy kárt azonban nem okozunk vele, de a vérveszteség és a fájdalom együttesen időt adhat az áldozatnak arra, hogy egérutat nyerjen.

Réka és Petra nagy támogatói a hazakísérő telefonnak, amit azok számára találtak ki, akik veszélyben érzik magukat egyedül a hazaút során. A telefonos szolgálatnál pedig mindig készen állnak arra, hogy tartsák a kapcsolatot a magányosan hazaigyekvőkkel. A két lány azonban leszögezi: mindenkit arra biztatnak, hogy ha lehet, ne induljon senki egyedül haza a sötétben, hiszen egy nagyobb társaságba kevesebb eséllyel köt bele bárki is.

Ha az első lépések nem értek célt, és még mindig fennáll a veszély, akkor lép életbe a gyakorlati tudás – a tolórúgások, a távol tartás, a kontaktus megszüntetése.

Réka elmondta: ahhoz, hogy valaki megvédje magát, kell egy minimális állóképesség, ám a megfelelő technika elsajátításával még a legvékonyabb ember is képes lehet bárkit leszerelni.