2021.12.04. 07:00
Képzés Szombathelyen: Gyakorlás kell, hogy az önvédelmi mechanizmusok jól működjenek – fotók
Varga Réka és Kovács Petra az ELTE Savaria Egyetemi Központjának testnevelés–történelem, valamint testnevelés–matematika szakos hallgatói. Versenyszerűen sportolnak, és mindketten olyan sportágat űznek – Réka cselgáncsozó, Petra pedig nanbudózik –, amelynek köszönhetően jól ismerik az emberi testet, és tudják, hogy hogyan lehet megóvni azt a külső veszélyektől. Küldetésüknek tekintik, hogy ezt a tudást továbbadják másoknak is: kedd esténként önvédelmi oktatást és edzést tartanak hallgatótársaiknak.
20211126 Önvédelmi kurzus az ELTE-SEK, Szombathely, Cseh Gábor, CSG, Vas Népe
Fotó: Cseh Gábor
Fő céljuk, hogy mindenki, aki hozzájuk jár, jó edzettségi állapotra és kellő önbizalomra tegyen szert. Ugyanis úgy látják, hogy aki ismeri a saját határait, az pontosan tudja, hogy mire képes, így nem riad meg attól sem, ha esetleg egy szituációban meg kell magát védenie. Megjegyzik, ahhoz, hogy az önvédelmi mechanizmusok reflexszerűen működjenek, rengeteget kell gyakorolni.
Önvédelmi képzés
Az oktatás során különösen szem előtt tartják a jogszerűséget: tanítványaikat arra oktatják, hogy fizikálisan csak akkor avatkozzanak be a szituációba, miután a támadó már előttük megtette azt, hiszen az erőszakos fél leszerelése csak abban az esetben számít önvédelemnek. Emellett maradandó sérülést okozó technikákat sem adnak tovább a hallgatóknak. Ezekből az okokból tartják fontosnak azt is, hogy egy elméleti tudásanyag átadásával megágyazzanak az önvédelem fizikális részének.
Elsőként fontos, hogy felismerjük a szituációt, ami valódi veszélyt jelent ránk nézve. Egy csendes, sötét utcán hamar feltűnő lehet, ha valaki hosszú időn át pár lépés távolságnyira jár az ember nyomában. Érdemes elkerülni a kis és sötét utcákat. Petra vallja: inkább érjünk haza pár perccel később, minthogy esélyt adjunk egy esetleges támadásra. Másik alapszabályuk: ha valakire fegyverrel vagy bármilyen veszélyes eszközzel támadnak és a pénzét vagy telefonját követelik, a legbiztonságosabb az, ha odaadja értékeit a támadónak.
Az üss vagy fuss elvének két hányadosa közül a „fusst” tartják elsődlegesnek. Szerintük a legokosabban akkor cselekszik a potenciális áldozat, ha még csak a szemkontaktust sem veszi fel az erőszakosnak tűnő féllel. Azt tanácsolják, hogy aki futásra adja a fejét, tegye mindezt tudatosan: világos helyre, emberek közé érdemes menekülni, ezzel alábbásható a támadó bátorsága.
A megtámadott fél hangos kiabálással is felhívhatja magára a figyelmet – Réka megjegyzi, hogy a „Segítség!” felkiáltás helyett érdemes azt ordítani, hogy „Tűz van!”, utóbbira ugyanis az emberek előbb felkapják a fejüket. Sajnos a mai napig kevesen akarnak valójában segíteni egy bajba jutott embertársukon.
Ha nem sikerült elmenekülni, és közel került a támadó, jó, ha tisztában vagyunk a sebezhető pontokkal: ajánlott ilyenkor valamilyen ékszert keresni a testén, hiszen ha azt letépjük róla, nagy eséllyel okozunk neki fájdalmat. Nagy kárt azonban nem okozunk vele, de a vérveszteség és a fájdalom együttesen időt adhat az áldozatnak arra, hogy egérutat nyerjen.
Réka és Petra nagy támogatói a hazakísérő telefonnak, amit azok számára találtak ki, akik veszélyben érzik magukat egyedül a hazaút során. A telefonos szolgálatnál pedig mindig készen állnak arra, hogy tartsák a kapcsolatot a magányosan hazaigyekvőkkel. A két lány azonban leszögezi: mindenkit arra biztatnak, hogy ha lehet, ne induljon senki egyedül haza a sötétben, hiszen egy nagyobb társaságba kevesebb eséllyel köt bele bárki is.
Ha az első lépések nem értek célt, és még mindig fennáll a veszély, akkor lép életbe a gyakorlati tudás – a tolórúgások, a távol tartás, a kontaktus megszüntetése.
Réka elmondta: ahhoz, hogy valaki megvédje magát, kell egy minimális állóképesség, ám a megfelelő technika elsajátításával még a legvékonyabb ember is képes lehet bárkit leszerelni.