László Rita közel harminc évig Dr. Masát Péter munkatársa volt

A Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztályának munkatársával beszélgettünk, akinek munkáját lelkiismeretesség, alaposság, nagyfokú empátia jellemzi.

1991. július 1-től dolgozik a Markusovszky Kórházban, ez az első munkahelye. Miért választotta az ápolónői hivatást?

13 éves koromban átestem egy műtéten. A gyógyulásom időszakában szerzett jó tapasztalataim indítottak el, hogy magam is ezt a pályát válasszam.

1991-ben egészségügyi szakközépiskolában végzett, 1993-ban szerzett gyermekápoló képesítést, 1996-ban újszülött-csecsemő-gyermek intenzív terápiás szakápoló felsőfokú szakképesítést szerzett, 2001-ben a diplomás ápoló szakképesítést kapott. Mi motiválta arra, hogy fejlessze magát?

Amint az élet minden területén, a gyógyításban is óriási fejlődés zajlott az elmúlt évtizedekben. Azt tapasztaltam, hogy csak úgy tudok a kihívásoknak megfelelni, ha ismereteimet folyamatosan bővítem. Szakmailag és emberileg az elvégzett munka minőségével kapcsolatos igényem motivált arra, hogy minél több elméleti és gyakorlati tudást szerezzek.

1999-től a Gyermek-onkológai szakambulancián teljesít szolgálatot. Mondják, hogy a betegek és szüleik név szerint keresik és emlegetik segítőkészsége és alapossága miatt. Mi ad erőt, hogy kitartson ezen a nehéz területen három évtizede?

A gyógyításnak ez a területe lelkileg különösen érzékennyé teszi az embert. A munkánk közben sajnos elkerülhetetlen, hogy történnek tragédiák, elvesztettünk gyermekeket, de sokkal több beteg gyermeket sikerült meggyógyítani. Segít a hit, hogy meggyógyulhatnak, hogy gyógyulásukhoz én is egy kicsit hozzá tudok járulni. A súlyos betegségben szenvedő gyermekek kezelése 2-3 vagy akár több évig tart, és ezután még hosszú a kontroll időszak is. Elég szoros személyes kapcsolat is kialakul a betegekkel, és családjukkal. Többen gyógyulásuk után, sok esetben még felnőttként is vissza-visszajárnak. Nemcsak egészségüket érintő kérdésekkel, hanem szívesen tájékoztatnak életük eseményeiről, iskolában, magánéletben elért sikereikről. Fényképeket hoznak ballagásról, esküvőről, családjukról. Volt, aki az esküvőjére is meghívott bennünket. Mindig fontosnak tartottam azt a munkahelyi környezetet, amelyben a szaktudás mellett csapatmunka és a kollegialitás a legfontosabb. A szakrendelés és az onko-hematológiai osztály dolgozói közötti kapcsolatot példa értékűnek tartom, jellemző az egymás támogatása, segítése.

Korábban Dr. Masát Péter mellett dolgozott, ez mennyire volt meghatározó?

26 évig dolgoztam vele, szakmailag jól kiegészítettük egymást. A súlyos megbetegedésben szenvedő gyermekek gyógyítását nagy tudással, empátiával végezte. Jellemző rá, hogy egy-egy beavatkozás, vérvétel közben is simogatta a gyermek fejét, és nyugtatgatta. Megtanultam tőle, hogy a gyógyulásban milyen nagy szerepe van egy jó szónak, odafigyelésnek, humornak, és hogy mennyire fontos a kis betegek mellett a család, szülők, testvér támogatása is. Masát főorvos a rászoruló családok segítésére egy alapítványt is létrehozott.

Ön konferenciákon is rendszeresen részt vesz, miként kamatoztatja a hallottakat?

A hemato-onkológiai kongresszusokon minden alkalommal volt nővér szekció. A technika fejlődésével kapcsolatosan új szakmai protokollokat ismertem meg, tapasztalatokat cseréltünk a kollégákkal. A gyermek-onkológián dolgozók körében is előfordul kiégési szindróma, amely átvészelése időbe telik; több előadás segített abban, hogy a szakemberek segítségével fel tudjuk oldani.

Többször volt társszerző tudományos munkákban, a legutóbbi ilyen pályamű 2017-ben a Kossuth Zsuzsa tudományos pályázaton első helyezést ért el. A címe: „Mindenki a fedélzetre, avagy a gyermekkori malignus megbetegedés hatása a családra” – ez miről szól?

Azt elemeztük, hogy élték meg a beteg gyermekek, a testvérek és a szülők a viszonylag hosszú 2-3 éves gyógyítási periódust. Az anyagot a gyógyult betegek családtagjainak kérdőívre adott válaszai alapján állítottuk össze. Én az adatgyűjtésben, a hozzátartozókkal történő kapcsolat felvételében segítettem elsősorban.

Családja van? Hogyan kapcsolódik ki a munkából? Mivel tölti a szabadidejét?

Családomban a nővéreim részéről több kis unoka van. Lehetőség szerint minél több időt próbálok a családdal tölteni. Szeretek kertészkedni, szeretem a virágokat. Barátaimmal, akik a kollégáim is egyben, szívesen töltjük el a szabadidőnket együtt.