Neves házak Szombathelyen - Balló László új könyve a BDK-ban

 A téma iránti nagy érdeklődést mutatja, hogy a jelenlegi járványhelyzetben is megtelt a negyedik emeleti terem a könyvtárban. Horváth Soma alpolgármester köszöntötte a résztvevőket, Bujtás Ervin énekelt, Szabó Tibor színművész, a Weöres Sándor Színház igazgatója verset mondott, Spiegler Tibor helytörténész ismertette a kötetet, a szerző pedig vetített képes előadást tartott. Balló László szándéka, hogy a város építészeti emlékeit megörökítse, hogy legyen mit mutatni, mesélni a gyerekeknek, unokáknak. Sok minden nincs már meg, csak fotókon látható, de ma még tudható, hogy mi helyére mi épült, vagy éppen mi maradt meg Szombathely fényességes múltjából. Nem városvédő küzdelem ez, mondja a szerző, mert ami eltűnt, azért már hiábavaló harcolni. 

De arra fel akarja hívni a figyelmet a városképi értékek eltűnésének megmutatásával, hogy fontos menteni a megmaradt várostörténeti és városképi értékeket. Úgy véli, hogy Szombathelynek, a dinamikusan fejlődő megyeszékhelynek nem szabad lemondania polgári értékeiről, amelyek a fennmaradt gyönyörű épületeken keresztül is a mindenkori lakók igényességét hirdetik. A kötetben a régi Szombathelyt idéző fotográfiák mellett maiakat is látunk, amelyeket Tátrainé Kulcsár Irén fényképezett. 

A Neves házak alapötlete egy régi kedves szokás felelevenítése. Valaha a belváros régi házait nevükön lehetett nevezni, mert vagy építtetőjüknek, vagy leghíresebb lakójuknak emléket állítva annak nevét viselték. A könyvben a szerző hol utcánként elemzi a neves és jeles házakat, hol várostörténeti korszakonként, hol pedig művészettörténeti stílusonként. Városépítési elemzéseket is végez, utcaképek kompozícióját vizsgálja, és a házsorok magasságszintjének alakulását: esztétikumot, arányrendszert, mindent, ami egy szép várost még szebbé tett. Az ezernyi összefüggést feltáró műben Spiegler Tibor helytörténész a lokálpatriotizmustól fűtöttség mellett Balló László költői mivoltját is érzi, méghozzá a lényeglátásban, a részletekre való odafigyelésben. 

A lírai érzékenységgel megfogalmazott gondolatokat ugyanakkor gondos, szigorú logikai rendben felsorakoztatott érvekkel támasztja alá a szerző, megcsillogtatva művészettörténeti, várostörténeti tudását, kritikai érzékét. Balló László fejtegetései felvetik a házsorok megállíthatatlan, folyamatos elszegényedésének témáját is. Példákon mutatja be, miként válik egyre kevésbé vonzóvá a belváros az állandó átépítések és bontások révén, amelyek nem kímélik az előző évszázadok építéstörténeti értékeit, lassanként egészen leradírozva városunk régi polgárvárosi létének bizonyítékait. Eltűntek, átépültek utcarészek vagy akár teljes utcák. A szerző a parkokra, utcabútorokra is figyel. Például milyen portálok voltak kemény fából; ma Győrben, Sopronban lehet látni hasonlókat, Kőszegen is van egypár, Szombathelyen egyetlenegyet sem őriztünk meg. A könyv nem feltétlenül derűs, de olyan Szombathelyt ismerhetünk meg általa, amit más kiadványban így nem találunk meg. Ahogy a kiadója mondja róla: „Balló László az apró észrevételek szerzője.” Spiegler Tibor, aki régóta kutat Szombathely történelmében, állítja, hogy a kötet nemcsak azoknak kínál meglepetéseket, akik most merítkeznek meg a város múltjában, hanem azoknak is szolgál újdonságokkal, akik régebb óta foglalkoznak helytörténettel. A Neves házak szép ajándék lehet minden városát szerető, tisztelő szombathelyi család karácsonyfája alá.