Szombathely nyitotta a sort 1906-ban – Vas megyében adták át az első magyarországi tüdőgondozót

A gümőkór megfékezésére Korányi Frigyes felhívására mozdult meg a magyar társadalom. Az Országos Közegészségügyi Tanács 1897-ben felszólította a törvényhatóságokat, hogy alkossanak szabályrendeletet a tuberkulózis elleni védekezésre. 1903. március 1-jén megalakult a TEVVE, a Tuberkulózis Elleni Védekező Vasvármegyei Egyesület, amelynek orvosi bizottsága megvizsgálta és feldolgozta a megye területéról beérkező, gümőkórral kapcsolatos adatokat.

Fáy Aladár közegészségügyi felügyelő 1906. november 25-én ünnepélyesen megnyitotta Szombathelyen az első magyarországi tüdőgondozót, amelynek vezetésére dr. Feldmann Bódog körorvost kérték fel, aki Védekezzünk a tüdősorvadás és a többi megbetegedés ellen című munkájával országos pályadíjat nyert. A gondozó működési szabályzatát 1907-ben hagyták jóvá. Első évben a gondozóban 922 beteg fordult meg, ugyanebben az évben Vas megyében 175-en haltak meg tuberkulózisban. A megbetegedés elsősorban a 20-30 év közöttieket érintette. A gümőkóros gyermekek részére 1908. július 7-én Szombathelyen megnyitották az első magyarországi erdei iskolát. A nyilvános jellegű népiskolában orvosi felügyelet mellett tanítottak. Ugyancsak Feldmann Bódog indítványára 1911-ben a gümőkóros kisgyermekek számára, a Fehér Kereszt Gyermekkórházban 12 ágyas külön kórterem létesült.

A vasi kezdeményezést és mozgalmat igyekeztek a Dunántúl többi megyéjére is kiterjeszteni. Ezért megalakult 1906-ban Szombathelyen a Dunántúli Szanatóriumi Egyesület. A szövetséghez hat megye csatlakozott. A szövetség kezdeményezésére minden megyében gümőkór elleni védekező egyesületet szerveztek. Az egyesületek a törvényhatóságokkal karöltve gondozókat, kórházakat létesítettek. A szövetség 1907. április 2-án Szombathelyen nagygyűlést rendezett, ahol a fertőző gümőkóros betegek jegyzékbe vételét és országos szövetség megalakulását indítványozták, amire 1911-ben került sor.

Sárváron 1911-ben megnyitották a második gondozót. Az első világháború a gümőkór elleni küzdelmet, a gondozói tevékenységet is megbénította. A háború végén a gümőkóros betegek száma megsokszorozódott. A belgyógyászati osztályon fekvő betegek 41 százaléka gümőkórban szenvedett. Az első világháború után a tüdővész elleni küzdelemre a gazdasági nehézségek miatt kevés pénz jutott, de hamarosan megyénkben újra nagyobb társadalmi megmozdulást kezdeményeztek. A gondozót 1926. február 1-jén újból megnyitották.

Közben a gondozóintézeti hálózatot továbbfejlesztették. Vasváron 1928-ban, Körmenden 1929-ben, Celldömölkön 1930-ban új gondozó létesült. További haladást a Szentgotthárdon 1929-ben épült első magyar iskolaszanatórium megnyitása jelentett. Újabb fejlődést a megyei kórház megépítése hozott. A kórház délnyugati szárnyában 113 ágyas tüdőbelosztályt létesítettek. Az osztályra az első betegeket 1929. szeptember 15-én vették fel.

A betegellátás Nyugat-Dunántúl többi megyéjére is kiterjedt. A kórházban a tudomány akkori állása szerinti legkorszerűbb diagnosztikai és terápiás eljárásokat alkalmazták. Megyénkben a fekvőbeteg-intézeti és -gondozóintézet- hálózat már 1930- ra kiépült. Az 1930-as évektől kezdve a társadalmi szervek tevékenysége háttérbe szorult. A tüdőgondozók létesítése és fenntartása az egészségvédelmi szolgálat hálózatának megszervezése révén ezt követően városi-járási feladattá vált.

Kiemelt képünkön: Az első magyarországi erdei iskolát Szombathelyen nyitották meg 1908-ban