Tanyai betlehemesek - A 99 éves Káldy Lajos festőművésznél jártunk

 A szépkorú alkotót, aki városunk egyik legidősebb lakója, meglátogattuk az otthonában, ahol feleségével, Kati nénivel él. Azt mesélték, minden délután játszanak egy römipartit, ez nemcsak egyszerű időtöltés, hanem segít megőrizni a szellemi frissességet is. A gyerekeik segítik őket, hol egyik, hol másik jön, szép sorban egymás után, hogy egyszerre ne legyenek sokan. Szerdán éppen a lányukat várták, aki hozott fenyőágakat, vázába tették, feldíszítik azokkal a régi díszekkel, amelyek még a gyerekkor emlékét őrzik. 

A fiuk hozza majd a halászlét – Lajos bácsi azt nagyon szereti –, a lányuk megfőz az ünnepnapokra, nincsenek nagy igényeik, amint mondják, keveset esznek. Lajos bácsi felidézi, milyen sokat betlehemezett és lucázott annak idején még a szülőfalujában, Csipkereken. Eszébe jutnak nagy kiállítások, a neves emberekkel való találkozások, amelyek számára a művészléte kiteljesedését jelentették. A 99 és fél éves alkotó hat hete felborult a mopeddel, szerencsére nem lett semmi baja, de azóta nem engedi el otthonról a felesége. 

Fájdalmaik nincsenek, de nehezen mozognak mindketten. Lajos bácsi kapaszkodva jár, bútortól bútorig, nem jól hall, nem jól lát – az újságban már csak a főcímeket tudja elolvasni –, fél éve nem vesz ecsetet a kezébe. Eléggé bele van keseredve a helyzetébe, de szívesen beszélget, szereti a társaságot, örül a régi barátságok fenntartásának. Kati néni azt mondja, „nehéz tartani benne a lelket”. Csendesen fognak ünnepelni, megvan mindenük, csak az öregséget nem könnyű elviselni. 

Azt viszont kétségtelenül megkapták a sorstól, hogy a magánnyal nem kell küzdeni, hosszú életükben egymásnak most is segítő társai. Hálásak voltak a látogatásért, a régi barátoknak üzenet, hogy minden beszélgetés ajándék. A Vas Népe szerkesztősége békés, boldog karácsonyt kíván!