A kámoni lakóparkban egy rendhagyó kiállítóhelyet alakítottak ki

Az átadóra nyugdíjas és jelenlegi közutas szakemberek jöttek el, többen közülük tevőleges résztvevői voltak a régi útjelzők felkutatásának. Böröcz Miklós Vas megyei igazgató részvételét az utolsó pillanatban kénytelen volt lemondani, így Kovács Jenő beszélt a kiállított relikviákról. Azok közül az úgynevezett falukövek a legrégebbiek. Ezek a faragott kövek egykor a települések közigazgatási határait jelezték, száz-százötven méterenként félig a földbe ásva. Az F jelzésű Felsőcsatár, az N betűs Németlövő, a harmadik pedig Csejke határát jelezte. Kihelyezésük az 1885–1895 közötti időszakra tehető. Idővel ezeket a köveket kiszedték, más célra hasznosították, sok közülük elkallódott. Ennek a pár darabnak a fennmaradása nagyban köszönhető a határzárnak. Lelkes közutasok erdők, bozótok mélyén bukkantak rájuk. 

Egy másik csoportban régi kilométerköveket láthatunk, melyek mindegyike a közlekedés történetéről mesél. Ezek az igényes kialakítású kövek egyenként 250 kilót nyomnak, mára már mindenhol kiszorították őket a zöld kilométerjelző táblák. Kettő közülük faragott mészkő, ezek száztíz éve már a helyükön voltak. Az egykori 8-as utat jelezték, Szemenye, illetve Alsóújlak környékén. 

Kovács Jenő arra is választ adott, hogy a kilométerszámok miért nem azonosak a jelenlegi távolsággal. A székesfehérvár–grazi állami közút vasi szakasza ugyanis a múlt század elején más nyomvonalon haladt: Karakó, Jánosháza, Csehimindszent, Csipkerek, Szemenye és Kám érintésével jutott el Vasvárig. A ma ismert nyomvonalon 1936 és 1938 között épült meg a nyolcas, ami tizenegy kilométerrel volt rövidebb a réginél, és akkor még nem érintett lakott területeket. A másik két beton kilométerkő a két világháború közötti viszonyokat tükrözi. Az egyikük Tapolcánál őrködött egy alsóbbrendű út mellett, míg a másik Kissomlyó és Jánosháza között állt a 84-es úton. Ebből mindjárt kiderül, hogy a 84-es út sem ott haladt, ahol most, hanem Sopront kötötte össze Jánosházával. Ezeknek a köveknek a kora 80–90 év közöttire tehető. Az ehhez hasonló kövek közül nagyon sok elkallódott, összetört, mezőgazdasági gépek áldozata lett. Néhány üzemmérnökségen őriznek még párat, de akad olyan falu is – Csákánydoroszló például – ahol közterületen kapott megbecsült helyet a közelmúltnak ez a sajátos hírmondója.