2022.01.22. 09:00
A textilművészet ötvenéves szombathelyi jelenlétét reprezentálja a tárlat
Cebula Anna képtárigazgató Remsey Flóra szép gobelinvirága és Nagy Judit gobelin-fabálványlepkéje előtt
Fotó: Cseh Gábor
A jubileumi kiállítás a fal- és tértextil-biennálék és -triennálék történetét eleveníti fel. Két nagy termet és az előttük lévő galériát tölti meg: 76 művész 92 alkotása, több mint ezerötszáz négyzetméteren. Az első teremben az 1970- től 1983-ig tartó időszakot mutatják be, sok izgalmas alkotáson keresztül szemlélhető meg a textil kilépése a síkból a térbe; ilyen például Balázs Irén Kertem virága című szövött textilje, amely mint egy piros tulipánokból összeálló hús-vér lény néz ki a falból.
A második teremben az „új textilesség” kapott helyet, az 1983–2021 közötti időszakot öleli fel, és a textil falra való visszarendeződését látjuk; köztük Polgár Rózsa gobelinje Weöres Sándor: Psziché címmel. A gyapjú anyagú alkotáson megjelenik maga a kötet is: mintha valaki épp olvasta és letette volna a vörös takaróra, amelynek gyűrődései fölött az érzékeny, együttérző nő és az önmaga körül forgó Nárcisz örök drámája áll meg az időben nyitott könyvként. A megnyitóesemény közvetlen környezetébe Péreli Zsuzsa Motolláját tették, az eszköz régen fonal mérésére, rendezésére, feltekerésére szolgált, műként a párkák által szövött sors kereke lehet, amelyen az emberi élet gobelinképei forognak körbe a szálakon, ha valaki tekeri. Ott muzsikált a Művészeti Szakgimnázium diákjaiból álló zenekar.
Dr. Vig Károly, a Savaria Múzeum tudományos igazgatóhelyettese köszöntőjében úgy fogalmazott: 1970-ben egy új látásmódot tükröző művészetként érkezett a textil Szombathelyre. Az elődök bátorsága eredményezte azt, hogy a maga forrongó művészeti stílusában a textilművészet a mai napig tartó aktivitást fejtett ki. A művészeti ág egyik aranykora a 70-es, 80-as években volt, alkotóműhelyek tevékenységében csúcsosodott ki. Az ezt követő átalakulások során a kulturális erőtér szereplői jöttek-mentek, az átrendeződés azóta is folyamatos, de soha senki nem veheti már el Szombathelytől a textil ötvenéves történetét, a gyűjteményt, és azt a tudást, amit a képtár ez idő alatt felhalmozott.
Ez olyan kincs, amellyel más hazai városok nem tudnak vetélkedni. Az ötven év lenyomatát, keresztmetszetét látjuk ebben az emblematikus válogatásban, amely rámutat az elődök bölcsességére, egyúttal a jövőre nézve is erőt adhat, és hasonló kezdeményezésekre buzdítja Szombathelyt, hiszen méltán lehetünk büszkék erre a csodálatos kollekcióra. Horváth Soma alpolgármester elmondta: a textilseregszemlék a Savaria Múzeumban kezdődtek 1970-ben a biennálékkal, 1988- ban folytatódott a Szombathelyi Képtárban, ahol mára Magyarország legnagyobb textilgyűjteménye található. 2020-ban az épület felújítása és a járvány miatt nem lehetett kiállításokat rendezni, ezt a jubileumit is halasztani kellett. 2021 nyarán tért vissza a textiltriennálé, és 2022 januárjában megnyílhat ez a nemzetközileg is elismert anyagból válogató tárlat.
Cebula Anna képtárigazgató a megnyitón röviden összefoglalta a textilművészet történetét, aminek két ágát lehet megkülönböztetni. Az egyik a falikárpit, a másik a ruha, vagyis az öltözködési textil. A falikárpit mint gyűjtőnév magába foglalja a hímzett, szövött, festett falitextilt, amelyek lakberendezési célokat szolgálnak. A ruhatextil anyaga, minősége, színe és szabása a 18. század végéig társadalmi osztályok, rétegek szerint változott. A falikárpit különböző szerepeket töltött be, vallási vagy világi jelentéssel bírt. A késő reneszánszban és a barokkban meghatározó reprezentációs feladatot vállalt, a 18. századtól már csak a díszítő szerepe maradt meg. A 20. században fénykorát a szecesszió idején élte. Magyarországon a megújítója az ismert művészcsaládból származó Ferenczy Noémi. A kortárs magyar textil a 60- as évek végén tűnt fel, amikor a képzőművészetben megjelentek a megújítási törekvések. Ekkor indult útjára a magyar neoavantgárd első nemzedéke nagyszabású csoportos fellépéseivel – mondta Cebula Anna.
– Fokozatosan tűntek el a klaszszikus műfajhatárok, megszűntek az egyes műfajokat elválasztó szigorú, korábban átléphetetlen választóvonalak. A leleményes textilesek egyből éltek is a lehetőséggel, önfeledten vetették bele magukat a kísérletezésbe, amelyhez a padláson rejtőző régi, divatjamúlt anyagokat is felhasználták, nagyanyáink elfeledett technikáit is alkalmazva. A képtárigazgató hangsúlyozta: ritka és kivételes tény, hogy a hazai textil megszületésének szinte az első pillanatától az intézményi háttér biztosított volt Vas megye és a múzeum által. A budapesti Ernst Múzeumban 1968-ban megrendezett, majd 1969-ben a Savaria Múzeumban bemutatott Textil-Falikép című kiállítás üde dinamikájának köszönhetően meghódította a városlakók szívét, és a rendezvénysorozat otthonra talált Szombathelyen, egy olyan megyében, amely erős textiliparral rendelkezett. 1970-től 16 biennálét és hét triennálét rendeztek, ebből kilenc a Savaria Múzeumban volt és 14 az 1988-ban újonnan megépült képtárban, egyre több kategóriával. Idővel a kétévenkénti tárlatokhoz kapcsolódott a biennálé-díjazottak rendszeres kőszegi bemutatója a Zwingerben.
A hosszú éveken át jelentős kísérleti alkotóműhely munkája mögött is a szombathelyiek elméleti felkészültsége és gyakorlati szervezőmunkája állt. A képtár a kezdetektől fogva gyűjtötte a hazai textilművészet alkotásait, főműveket és műhelymunkákat egyaránt; ez lett az ország egyetlen tudatosan alakított textilkollekciója több mint kétezer-ötszáz műtárggyal, nemzetközi tekintélyű intézménnyé emelve a képtárat. A jelenlegi kiállítás a meglévő gyűjtemény egyharmadát mutatja be, közöttük több olyan van, amely most hagyta el először a textilraktár magányos csendjét. A tárlathoz az NKA támogatásával ötszáz oldalas, színes katalógus készült, amelyben 475 műtárgy képe, tanulmányok és visszaemlékezések, művész-életrajzok kaptak helyet.