Adjunk kukoricát, búzát! Az emberi táplálék könnyen megbetegítheti a vízi szárnyasokat

Szombathelyen megszokott látvány a Csónakázótavon telelő vízi madarakat etetők látványa. Aki mostanában kilátogat a tóra, láthat szürkésbarna és fehér hattyúkat is. Bütykös hattyúk mindketten. A szürkés barnák az idén kelt fiókák. Nálunk, Magyarországon ez a hattyúfaj terjedt el. Nevüket a csőrük tövén található fekete bütyökről kapták. 9-14 kg-os súlyával, és 2-2,3 méteres szárnyfesztávolságával egyik legnagyobb testű röpképes madarunk, mely a vadászat és tojásgyűjtés következtében az elmúlt évszázadokban csaknem egész Európából kipusztult. Később visszatelepült. A tudomány hat ma is élő és kilenc kihalt, azaz fosszilis hattyúfajt tart nyilván. 

Nálunk ritka, alkalmi vendég az énekes hattyú, amely Eurázsia északibb területein honos. Csőrén nincs bütyök, és az oldala sárga színű. Nemrég a rába- patyi tavon is megfigyelték. A hattyúdal kifejezésünk hozzá kötődik, mert rokonával ellentétben erős mély hangot képes kiadni, akár életének utolsó pillanatáig „énekel”. Kevéssé valószínű, hogy kis hattyút, azaz tundrahattyút lássunk, mert a sarkvidéken költ. Az Észak-Amerikában honos trombitás hattyúval, a Dél-Amerikában élő fekete nyakú hattyúval és az Ausztráliában honos fekete hattyúval csak állatkertekben, vadasparkokban találkozhatunk. Etetni nem ajánlatos őket, mert a kenyérfélék, chipsek, kekszek és egyéb szénhidrátban gazdag, emberi fogyasztásra használt élelmiszerek károsak lehetnek az egészségükre, főleg a fiatalokéra. 

Ha valaki mégis etetni szeretné őket, a madárbarátok a kukoricát, búzát és víziszárnyas-tápot ajánlják. 

Kiemelt képünkön: Hattyúk a szombathelyi Csónakázótavon