Az a jó könyv, amit sokan szeretnek - Pál Andrea több mint két évtizede kiadványok között éli a mindennapjait

 A városszéli bevásárlóközpont könyváruházába hozzá bármikor be lehet szaladni, ha gyors tipp kell ajándékra. Dupla bónusz, ha időből több van: olyankor a könyv mellett fel is lehet töltekezni vele beszélgetve. Tiltakozik, amikor az kerül szóba, hogy bárkinek bármit ajánlana. Ő „csak” kérdez, és a „terméket” adja el.

Pál Andrea kereskedő, aki több mint két évtizede könyvek között éli a napjait, a legfontosabbakhoz szeretetviszony is fűzi. Nem volt mindig így, mármint mást is árult, sőt, ha az eredeti szakmájában marad, most a külső szépség szolgálatában állna. – Olvasni gyerekkoromban is szerettem, könyveket is őrzök akkoriból. Olyan emlékem is van, hogy harmadik osztályos kisiskolásként a sportházban verset mondok, ami épült tovább: szavaltam kisebb és nagyobb plénum előtt is. A pályaválasztáskor családi ösztönzésre más irányba mentem: fodrász édesanyám ötlete volt, hogy tanuljak kozmetikusnak. Kitűnőre végeztem az akkori 405-ös középiskolában. A szüleim a Vas Megyei Fodrászipari Szövetkezet tagjai voltak. Magam is bejártam az ikonikus szolgáltatóházba. Abba az erősen családias közegbe én 18 évesen nem be-, hanem visszakerültem – meséli.

 Kozmetikusként dolgozott ott a 80-as évek elején. Utána rokoni biztatásra magánvállalkozók lettek. A barátnőinek butikjuk volt, szombatonként ott is besegített. Bekerült a kereskedelembe, izgalmasnak, tartalmasnak találta. Annyira, hogy a kozmetikát egy idő után abbahagyta, csak eladóként dolgozott a butikok fénykorában. Onnan egy dél-amerikai tárgyakat, ruhákat forgalmazó boltba ment üzletvezetőnek. Aztán a családi vállalkozásukban működő hanglemezboltba állt be dolgozni. 2000-ben bővült a bolt: egy könyves újságban bukkantak a hirdetésre, egy cég franchise partnereket keresett üzletek nyitásához. – Leszerződtünk velük, és csináltunk egy könyvesboltot a Kossuth Lajos utcában. A könyvtárban dolgozó barátnőm jött át a polcokat rendezni, hogy tematikailag, a szerzőket tekintve is megfelelő legyen. 

Egy másik részmunkaidőben nálunk dolgozott. Magyar szakos törzsvásárlók adtak tippet, melyik kiadóktól szerezzünk be feltétlenül könyveket. Az irány mindig az volt: mindenből legyen választék. Emellett magán beszerzésekkel igyekeztünk kielégíteni a vásárlói igényeket olyan kiadványokkal, amelyekről tudtuk, helyben kelendők lesznek. Franchise partnerként nyitották a következő könyváruházat is néhány év múlva a városszéli bevásárlóközpontban. Később egy országos könyves hálózatnak adták át az üzemeltetést. Évek óta mindkét üzletnek Andrea a vezetője. Mindkettő megkapta a kiváló könyvesboltoknak adható Hermész-díjat. És bár azt állítja, a személyre szabott kiszolgálás a belvárosi bolt varázsa, ugyanezt a másik áruházban is megvalósítja. – Egyáltalán nem mindegy, mit olvasunk. Ha például veszünk egy barna cipőt, az nem tud többet adni, mint hogy csinosan mutat a lábunkon. Ha megveszünk egy könyvet, a közös történetünk akkor kezdődik. Hatással van ránk, tanulhatunk belőle, valamilyen hangulatunk lesz tőle. Fontos tehát, hogy jókor találjon meg bennünket. Éppen ezért nem szabadna a vásárlásról gyorsan dönteni. Ha kereskedőként jól végzem a dolgom, akkor nem valakinek ajánlok könyvet, hanem a könyvet ajánlom. Röviden elmondom, miről szól, azt is, hogy sokan vagy kevesen veszik-e. Ha valaki tippet kér valamilyen újdonságra, elsorolom az új könyveket, amik jó kritikát kaptak. Más irányba csak terelhetek egy-egy vásárlót. Sokat beszélgetek, sokakat ismerek. 

Nekik annyit mondok: Nézd meg ezt! A könyveket próbálom úgy bemutatni, hogy a vásárló találja meg a neki szólót. Ő maga „millió könyvbe beleolvas”, de hogy végig is olvasson egyet, hogy odaadja az idejét, ahhoz a történetnek, a háttérnek, a történelmi kor leírásának nagyon jónak kell lennie, amiből tanulhat. Otthonra csak azokat hajlandó megvenni, amik neki sokat jelentenek, és egyiket sem adná kölcsön semmi pénzért. Dan Buettnertől A hosszú élet ízei például ilyen frissen felfedezett fontos könyve. Szerinte alapkönyv A döntés című is. Maga a csoda, ahogy a szerzője, Edith Eva Eger is, akit a könyv 92 éves korában tett világhírűvé. Meghatározó Sarah Blake A vendégkönyv című regénye. És Olivier Bourdeaut-tól a Merre jársz, Bojangles? kisregény. Sorolja még, hogy Verena Castot olvassunk, ha a gyászfeldolgozással van dolgunk, Vámos Miklós Apák könyvét, ha hoszszú ívű történetet akarunk. Szóba kerül az is, hogy sosem lehet tudni, mikor lesz aktuális egy kötet. 

Ha a szerzője egyik nap bekerül a hírekbe, vagy ha egy ismert ember a közösségi médiában posztol magáról egy fotót egy könyvvel a kezében, az másnaptól érdekli az embereket. Az pedig, hogy miből mennyi fogy, sok összetevős: múlik a marketingen, a jó borítón, a jó történeten. Andrea szerint nem kell temetnünk a könyvet egyáltalán. És hogy miért olvassunk? A fejlődésért, a tanulásért. Mert a jó könyv gazdagít, élni tanít. A szórakoztatás még csak nincs is elöl a listán. A hosszú távú tervét is mondja: a biokertes könyvekből tanultakat szeretné hasznosítani a saját kertjében, mert a jó könyv mellé jó étel is kell.