Az Írott-kő magaslatán egykor négy település osztozott

Határaik nem egyetlen pontban futottak össze. Rohoncé, Lékáé és Hámoré az Írott-kő-sziklánál találkozott, Bozsoké, Rohoncé és Hámoré pedig a legmagasabb ponttól pár méterrel keletre. Az 1857-ben készült kataszteri térkép már ezt az állapotot jelzi. A korábbi helyzetet nehéz lenne kideríteni. Sokáig ennek a dolognak nem volt különösebb jelentősége. Senki sem gondolta, hogy ez a bonyolultnak tűnő helyzet egyszer majd galibát okoz.

 Itt húzódott a Batthyány- és az Esterházy-uradalom határa is. Valószínűleg ezt jelzik sziklába vésett betűk: olvasatuk bizonytalan, CBE vagy CEDB esetleg CEB? A szövegre Thirring Gusztáv Kőszegi-hegységről írt, 1928-ban kiadott kalauza is felhívta a figyelmet. Azóta többen is foglalkoztak a rövidítés feloldásával. A turisztikai prospektusok mint látnivalót ismertetik. A mai túrázók is kíváncsiak rá, keresik, de nem találják. Szerencsére nem vésték le, nem semmisült meg, de az osztrák területen lévő sziklán éppen a betűk fölé erősítettek fel egy kis tájékoztató táblát. 

Az Írott-kő – német változatban gyakran „geschriebene Stein” – valószínűleg határpontként megjelölt követ jelent. Az elnevezés az 1600-as vagy 1700-as években keletkezhetett. A környéken máshol is találunk abból az időszakból ránk maradt „megírt” határjeleket. Ezzel párhuzamosan sokáig fennmaradt a hegy másik elnevezése is – Szálkő. Még az 1900-as évek elején is előfordult, hogy a hegység legmagasabb pontjára szervezett programot Kirándulás a Szálkőre címmel hirdették meg. 

Ma itt egyre szaporodik a „műtárgyak” száma, de 1888 előtt az Írott-kőn semmilyen építmény nem volt. Akkor a Magyarországi Kárpát Egyesület nagyon egyszerű kis „messzelátót” épített ide, az Árpád-kilátó csak pár évvel később, 1891- ben készült el. A legmagasabb ponton állították fel, amely Rohonc területére esett, de a hámori határ közvetlenül a torony tövében haladt el. A költségek csaknem felét Kőszeg fedezte. A fából épített kilátó nem volt hosszú életű, két évtized alatt tönkrement. Lebontották, helyén pedig 1913-ban Rohonc fölépíttette a ma is álló, kőből készült kilátótornyot. Az építkezést a magánadakozók mellett Kőszeg város is nagyobb öszszeggel segítette. Kőszeg határa nem ér el a kilátóig, onnan majd másfél kilométerre húzódik. Ennek ellenére a város a kilátó ügyét mindvégig magáénak érezte. 

Az első világháború után az újonnan meghúzott államhatárt a községhatárok mentén jelölték ki. Ebből az következett, hogy Rohonccal együtt a kilátó épülete is Ausztriához került. Bozsok határa pár méterrel az épület előtt ért véget. A magyar félnek ez nem volt elfogadható. 1922-ben csak többszöri egyeztetés után sikerült elérni a módosítást, 161 négyzetméternyi terület visszakerült Magyarországhoz. A határvonalat pedig úgy húzták meg, hogy az a kilátót érintse. Az egyik határjelet a torony földszintjén helyezték el. Más szemszögből nézve a dolgot: Bozsok területe ezzel a változtatással 161 négyzetméterrel nőtt, Rohoncé ugyanennyivel csökkent. 

A kilátó használatára vonatkozó osztrák–magyar szerződés csak 1924. március 8-án született meg. Az első pontjában ez áll: „Tekintve, hogy a Magyarország és Ausztria közötti határ a 883-as Írott-kő – Geschrieben- Stein – magaslaton halad át, a két állam kötelezi magát, hogy a lakosságnak minden időben és minden alakiság nélkül megengedi a magaslaton emelt kilátó megközelítését. A látogatóknak nem kell útlevéllel vagy átkelési igazolvánnyal ellátva lenniük.”