Egy lélegzetelállító csúcstúra Ausztriában

Tavaly októberben in­dultam az alsó-ausztriai Ötscher (1893 m) meghódítására, amit egy lackenhofi kempingben összekötöttem az év utolsó sátrazásával is. Az enyhe idő ellenére hajnalban –2 Celsius-­fokra ébredtem, ami – hála profi hálózsákomnak – nem okozott gondot, de tény, volt már komfortosabb reggelem is, viszont a szemerkélő eső miatt nem vállaltam másnap újabb túrát, inkább hazaindultam. 

Aki azonban jobb időt fog ki, annak érdemes a túráját legalább kétnaposra tervezni, és felkeresni a gyönyörű szurdokvölgyet, az Ötschergrabent is, amit az osztrák Grand Canyonként is emlegetnek. Az elnevezés persze erősen túlzó, de annyi azért nyugodtan kijelenthető, hogy a Mariazell környéki alpesi hegyi világ egyik legszebb pontja az Ötscher tömbjét körülölelő mély, vadregényes szurdokok láncolata, melynek legismertebb része az Ötschergraben hét kilométeres kanyonja, nem véletlenül ez egész Ausztria egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. 

Az Ötscher csúcsára számos út vezet, melyek közül a legizgalmasabb megoldás, ha a Rauhen Kammon keresztül megyünk. Mivel szezonon kívül vágtam neki a túrának, tartottam attól, hogy senkivel sem fogok találkozni, pedig ez a túra sziklamászós részeket is tartalmaz, ami ugyan nem nehéz, de más olvasni róla, meg más ott állni a sziklatömb tövében. A szinte végig fenyvesekben haladó túra első harmada nem tartalmaz különösebb izgalmakat, sokáig egy keskeny, kanyargós és szinte folyamatosan emelkedő betoncsíkon kell haladni, a túra második harmadában viszont már egy nagyon meredek túraösvényen (700 méter szint) kapaszkodhatunk a gerincig. 

Ideérve egyből kinyílik a táj, ahonnan kitett, keskeny ösvény vezet az első sziklapiramisig. Ekkor derült ki az is, hogy félelmem alaptalan volt, túrázókba botlottam, ráadásul magyarokba. Később aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy jó néhány csapat próbál átvergődni a Rauhen Kammon, ami valóban elképesztő élmény. Technikailag a sziklamászás egy gyakorlott túrázónak, aki volt már legalább C nehézségű via ferratán, nem jelenthet kihívást, arra azonban számítani kell, hogy sokszor nagyon kitett helyek fölött kell fel­kapaszkodni a néhol szinte függőleges falon, fix biztosítási lehetőség nincs. A sziklamászós rész után a csúcskeresztig már csak egy negyedórás vándorlás vár ránk a fennsíkon.