Énidők: minden napra egy mese

Nagy Péter könyvei hamar elfogynak, így volt az az első, Kiúton című novelláskötetével és a Mindenhol jó, de legjobb mindenhol című háromrészes sorozatával is. A környezete gyorsan reagál, már megtalálják olvasóinak pozitív visszacsatolásai a múlt év végén kiadott Énidők miatt, szerethetőnek, inspirálónak találják valós és elképzelt, különleges és hétköznapi történeteit. A szerző megfogalmazza: tudja, hogy érdemes írni, boldog attól, ha hozzájárulhat, hogy valakinek jobb legyen az élete, vagy legalább legyen néhány jó perce. 

A történetek rövidek, hogy bárhol el lehessen olvasni, lehet, hogy csak annyi „én-idő” jut egy napra. Van, aki már sütött cseresznyés pitét azért, mert ebben a kötetben arról olvasott. A könyv szerkezete mottóként kínálja a naptári napokhoz fűzött érdekességeket, világnapok, évfordulók kerülnek elő, szorosabban-lazábban kötődnek hozzájuk a történetek. Május 24-énél találjuk például, hogy megszületett Solohov, a Nobeldíjas orosz író. A kapcsolódó történet pedig „riport egy íróval”, amiben felidézi azt a gyerekkori elhatározást, hogy „ha egyszer híres ember akarok lenni, ezt csakis íróként fogom tenni, hogy tudják a nevemet, de ne ismerjék fel az arcomat. Hogy szabad maradhassak.” 

Nagy Péter esetében az arctalanság elég nehéz, hiszen idegenvezető, az élményeiből előadásokat tart, azokkal is utazik – de megvalósítja mind ezzel, hogy őrizze, élje a vágyott szabadságot. – A járvány miatti szünet után újraindultak a turistautak is, szeptember óta jártam Münchenben, Prágában, Svájcban. Nagyon hiányzott két év szünet után a munkám, nem is elsősorban a pénz miatt, hanem hogy dumálhassak a mikrofonba. Volt egy másfél órás városnézés Szombathelyen, aminek a végén alig akartam felengedni a buszra az embereket, annyira akartam még beszélni – mesélte. Az utazás nemcsak a munkája, hanem a hobbija is, belefér, hogy menet közben gyűjti A kis herceg című könyvet – legalább 120 kötete van, több mint kilencven nyelven. Nem véletlen, hogy a kis herceges motívum felbukkan az új kötetben, és az sem, hogy a beszélgetés során kiderül: még keresi, hol a legjobb a világon. Az első számú kedvenc hely Barcelona, mert „ott minden van, amire az embernek szüksége van: jó idő, hegyek, tengerpart, kultúra, fiatalok”. A második kedvenc Délkelet-Ázsia a szimpatikus emberek és a természet miatt, úgy érzi, ott még tudják, hogy az életnek miről kéne szólnia, teszik a dolgukat, nem idegesítik magukat, előrenéznek. 

Nagy Péter szerint van, akit egy drága, márkás sál, mást egy új kocsi tesz boldoggá, ő az élményeknek örül, és annak, ha megoszthatja. Az utazási kötetekben benne van mind a hetven ország, ahol járt, méghozzá két-háromszáz színes képpel, különlegességük, hogy „beszélgetős” nyelven íródtak. Az volt a koncepció, hogy ha valaki olvassa, az legyen az érzése, hogy „leültünk dumálni”. 

– Nemegyszer megtörtént, hogy valaki azért indult útnak, mert belelkesedett attól, amit írtam: hú, mennyi mindent lehet ott csinálni. Egyébként akár itthon is lehet jó élményekhez jutni: tavaly, amikor nem lehetett sehova menni, körbebicikliztük a Balatont. Nagyon élveztem a 2020-as nyarat is, mert tizenöt év után ez volt az első szabad nyaram. Voltunk például Borsodban, ez volt a szülinapi ajándékom, csak azért mentünk oda, mert ott még nem voltunk. Az Énidők című új könyvét a karanténidőszakban kezdte el írni. 

Otthon töltött több hónapot, furcsa volt. – Hogy túléljem, azt hazudtam magamnak, hogy főállású író vagyok, aki ezért kel fel minden reggel; megissza a kávét, és ír. Így lehetett kibírni a helyben levést. A könyv minden napra kínál egy történetet, de annál több van, mint ami megjelent, csak azok majd a következő kötetekben kapnak helyet. A terv szerint négy kötet lesz, minden évszakra egyet ajánlva, ez az első könyv a Tavasz – „mert így lehet valamit elkezdeni”.