Búcsú

2022.01.25. 07:05

Így emlékezik a Savaria Egyetemi Központ Csollány Szilveszterre

Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornászt 51 éves korában érte a halál. Csollány Szilveszter a Savaria Egyetemi Központ óraadó tanára volt. Azzal az interjúval emlékeznek rá, amelyet 2017 őszén, néhány héttel azt követően készítettek vele, hogy elkezdte a munkát az ELTE szombathelyi campusán.

vaol.hu

Csollány Szilveszter

Forrás: ELTE Online/Lutor Katalin

2017 szeptembertől az ELTE Savaria Egyetemi Központ óraadó tanára Csollány Szilveszter magyar olimpiai, világ- és Európa-bajnok tornász. Az Újpest majd a Dunaferr SE és a Bp. Honvéd versenyzője volt. A most 47 éves sportoló először tanít egyetemen. A beceneve: Szilas.

 

Alig múlt el a tanév első hónapja, máris híre jár, hogy a hallgatók csodálattal figyelik az Ön óráit, és ennek nem a neves tornász iránti rajongás az oka, hanem azok a módszerek, amelyeket az oktatásban használ. Elsősorban az, hogy mindent, amiről beszél, pontosan bemutat. Meséljen erről!

 

– Korábban középiskolában voltam testnevelő, de nem sportos osztályban. Most a Torna II. kurzust oktatom, van lány és fiú csoportom. Két fontos szempontom van. Egyrészt arra vagyok figyelemmel, hogy sokan olyan középiskolából jönnek, ahol nem voltak meg a szerek, hiába volt megírva a tanterv, és van, aki ezért nem tudta felvenni a testnevelést érettségi tárgynak. A hallgatók itt megtanulják a torna elméletét és gyakorlatát, aztán esetleg megint olyan iskolába mennek tanítani, ahol nincsenek meg a szerek. A másik fontos nézőpontom, hogy tanuljanak meg asszisztálni, vagyis fizikailag segíteni, mert enélkül nem lehet tanítani. E tapasztalatok nélkül félni fognak, és nem tudják megtanítani az elemeket. Sokan panaszkodnak, hogy a középiskolában ezt nem csináltuk, azt nem csináltuk… Meg kell tanulni az elemeket, aztán azt is, hogy miként lehet segíteni a gyerekeket. Ehhez bátorság kell. Ha valaki biztos magában, akkor tud biztonsággal segíteni. Ma én csináltam a kézállást a gerendán, és megmutattam, hol fogják a hasamat (hol kell fogni majd a gyerek hasát). Megmutattam, mennyit kell emelni, hol kell tartani. Aztán egymásnak asszisztáltak a kézen átfordulásnál. Például a hátra bukfencnél meghúzódhat a gyerek nyaka, ha nem jól segítik. Ezért nagyon fontos megtanulni a segítést. Kértem a Sporttudományi Intézetet, hogy szervezzék meg, hozzanak az órákra gyerekeket, a hallgatók őket segítve tanulják meg az asszisztálást, hiszen ahol tanítani fognak, abban az iskolában is gyerekekkel - kisebb a súlyuk, a magasságuk - fognak találkozni, nem magukhoz fogható testalkatokkal. Ígérik, hogy lesz gyerek.

 

Érthető, hogy az egyetemi hallgatók örülnek, hogy egy olimpiai tornásztól tanulhatják mindezt. Ön a pályája során nemcsak az elemek kiválónál is kiválóbb bemutatását tanulta meg, hanem a saját edzőjétől a „jól segítést” is.

 

– 5 éves koromtól 33 éves koromig versenyző voltam, milliószor hallgattam meg az edzőm mondatait, a technikai részt is, a segítségadást is. A tanítási folyamat alatt együtt dolgozik az edző (a tanár) és a gyerek, meg kell ismerni egymást. Megvannak a technikai szabályok, mit hogyan kell csinálni, de mindenkinek másképpen, egyénre szabottan kell segíteni. Mindenkinek más az alkata, a mozgása, a tanár máshogy viszonyul ehhez. A szaltót másképp tanítom egy kezdőnek, egy haladónak, egy profinak.

 

Mennyire élvezi, hogy tanár lett az egyetemen?

 

– Remélem, a hallgatók elégedettek velem. A torna gyakorlati részét veszem előtérbe. Megnéztem könyveket, de a technika sokat változott. Az erősítő gyakorlatok mások a könyvben, mások a gyakorlatban. Másként oktatom. Iszonyú nagy fejlődés van a torna sportban. Más edzősködni és más oktatni. Egy leendő tanárnak tudni kell, hol vannak a hibalehetőségek, és hogy lehet azt kiküszöbölni. A kurzuson 12-12 alkalom van egy félévben a hallgatókkal való találkozásra, ez nagyon kevés, de megpróbálok mindent átadni, amit ebben az időben lehet.

 

Az egyetemen szerdánként ad órákat, mit csinál a hét többi napján?

 

– Hétfőn, kedden és csütörtökön Sankt Pöltenben vagyok tornaedző 6-18 éves gyerekeknek. Sopronban lakom a családommal, onnan járok át. Én csinálom mindig a reggelit, aztán elviszem a lányaimat (Kitti 12, Kincső 9 éves) iskolába. A külön foglalkozásaikra (szolfézs, hegedű, színi tanoda, lovaglás) az anyósom viszi, én hozom őket. Állandóan mozgásban vagyok. Szívesen segítek a háztartásban, intézem a vásárlást, vagy azt, ha bankba, postára kell menni, legtöbbször én főzök. Mindig is szerettem főzni, de most már tudok is.

 

Honnan kapott kedvet a főzéshez?

 

– 16 évesen kerültem Budapestre, muszáj volt megtanulnom ételeket készíteni. Azóta tökéletesítem.

 

Melyek a kedvenc ételei?

 

– A székelykáposzta, a hal mindenféleképpen - például a tejszínes fokhagymás sült hal spenótos tésztával -, a csülök, a steakek, szeretem a kínai konyhát, az édeskés ízeket, például az édes-savanyú halat rizzsel.

 

Mennyire kell diétázni 47 évesen, hogy formában maradjon?

 

– A test 70 százalékban az étkezésen, 30 százalékban az edzésen múlik. Egyre jobban odafigyelek arra, hogy mit eszem, hogy jól érezzem magam, egészségesen táplálkozom. Vidámabb, frissebb vagyok, és jobban megy az oktatás, jobban elbírom az egyetemi hallgatókat J a 168 centiméteres magasságommal. De ha a feleségem, Jutka tiramisut készít, én is kérek belőle. Figyelek, hogy szénhidrátot a nap első felében fogyasszak, húst, zöldséget egész nap lehet enni. Volt, hogy megkívántam egy hosszú szendvicset, de azon a héten többet nem ettem olyat. Nem kínzom a testemet. Néha eszem fagyit, sütit. Futni járok, már lefutottam a félmaratont itt, Szombathelyen október 2-án. Jövőre szeretném lefutni a teljes maratont.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában