Helytörténet

2022.01.28. 12:00

Ismeri a falu krónikáját - Gombás Imre lelkesen kutatja Vasalja történetét

Gombás Imre jól ismeri a falu krónikáját, ha valaki tudni akar valamit Vasaljáról, akkor biztos, hogy őt keresi.

Tóth Judit

Gombás Imre levéltári és könyvtári anyagokat is online kér el

Forrás: Szendi Péter

Fotó: Szendi Péter

Gombás Imre tősgyökeres vas aljai, de volt jó pár év, amikor nem ott élt. Egy évtizedig lakott Vasváron, utána nagyjából ugyanennyit Szombathelyen. Elsősorban a munka miatt volt ez így, Imre a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátban dolgozott vezetőként.

 

 – Fel sem álltam a székemből, és így is öt helyen dolgoztam – fogalmaz tréfásan, merthogy a munkahelyének neve többször is változott az évek során. Amikor a feleségével nyugdíjba vonultak, úgy döntöttek, hogy visszatérnek a szülői házba. Ennek éppen tíz éve. És, hogy miért jöttek viszsza Vasaljára, erre egyszerű válaszolni. Szombathelyen az első emeleten laktak, ott nyugdíjasként nem lehet semmit csinálni, vidéken meg fű nő az udvaron, az ad munkát az embernek – mondja a házigazda. Imre gyerekkorától foglalkozik Vasalja történetével, gyakorlatilag belenőtt ebbe, hiszen édesapja, akit szintén Gombás Imrének hívtak, tanító és iskolaigazgató volt a településen, ráadásul annak idején ő segített Madáchy Károly tanár úrnak a körmendi Helytörténeti Múzeum anyagát összegyűjteni. 

 

– Madáchy Karcsi bácsi sokat járt nálunk, én mint tizenéves kölyök, lógtam rajta és édesapámon, biztos, hogy innen jött az indíttatás. Később, középiskolás koromban versenyekre is jártam ebben a témában. Imre elsőként a 13. században épült vasaljai templom bejáratát említi kuriózumként, de ezt még az ősfalu, Szentkirály építtette. A templomot Szent István tiszteletére szentelték fel, a németújvári út mentén. – Hogy világos legyen, elmondom részleteiben. Két település volt itt akkoriban, az egyik volt Szentkirály. Ez nem volt nagy, templomból, paplakból, iskolából és később az Erdődyek majorjából állt. Mellette a 14. század közepétől tűnik fel az okiratokban Vasalja is – folytatja a helytörténész. 

 

A bezártság alatt Imre interneten kutakodott, levéltári és könyvtári anyagokat is online kért le, de előtte ezekben az intézményekben személyesen is többször megfordult. Amikor a kutatást kezdte, adódtak nehézségei, hiszen nem volt egyszerű eligazodni az egyes gyűjteményekben. Ha kikért például egy úrbéri peres anyagot, amely két évszázadot foglalt magába, ráadásul latinul írták, akkor nagy türelemre volt szüksége, hogy amit keres, azt megtalálja. – A kultúrházban van hetven tabló a falu történetéről, azt én csináltam. Vasalja határában pedig egy nagy tábla áll, az is az én művem, ezen korabeli fotók vannak. A gyűjtőmunkában a falu lakói sokat segítettek, vasárnap a templomba kis borítékban hozták el nekem a képeket, amelyeket aztán a rákövetkező hét miséjén vissza is kaptak. Imre megemlít egy félretett oltárképet, amelynek izgalmas története van. A kép 1914-ig az oltár fölött volt a vasaljai templomban, de a helyére színes ablak került. Utána a képet ide-oda rakosgatták, most méltatlan helyen van, a harangtoronyban. 

 

– A képnek van egy ikertestvére, amit teljesen véletlenül tudtam meg egy tévéműsorból – meséli Gombás Imre. – A másik kép a szlovák Dobóruszkán van, közvetlenül az ukrán határ mellett. A településről annyit kell tudni, hogy itt született az egri várkapitány, Dobó István és ide is van eltemetve. Végignéztem, hátha találok valami mesterjegyet, de ilyesmit nem tudtam feltárni. Nem derült ki az sem, hogy a képet ugyanaz festő festette-e, vagy mindkettőt egy harmadik alkotásról másolták. Szó esik arról is, hogy a Vasaljai Egyházközségből 26 pap nevelődött ki, ebből kimondottan vasaljai születésű 12. Az egyházközséghez egyébként Vasalja, Magyarnádalja, Kemesmál, Taródfa és Besfa-Major tartozott. 

 

– Én mindig nagyon szerettem papokkal és tanítókkal foglalkozni, most éppen Huszár Mihály apátplébános és országgyűlési képviselő után kutatok, aki elismert embere volt Vas vármegyének, ráadásul kiváló debatter, vagyis vitázó hírében állt. Nem mehetünk el szó nélkül a Gombás név mellett, mert az az igazság, hogy ez egy igen népszerű vezetéknév a faluban. A faluban sok a Gombás – mondja Imre, ebbe a csoportba ő is beletartozik. A felesége, Magdi segít a falutörténet felkutatásában, pedig ő igazából rábafüzesi. Két lány van a családban, az egyik közgazdász, a másik versenytornász lett. Utóbbi Dániában él már hét éve. Korábban olimpiai kvótáig is eljutott, most személyi edzőként dolgozik. A kisunoka, Lilla hét hónapos, aki azért kiszakítja olykor-olykor a lelkes kutatómunkából Gombás nagypapát. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában