Kemenesalja rendkívül gazdag irodalmi emlékekben - Kresznerics Ferenctől Petőfi Sándorig és még tovább

Ha Weöres Sándor, akkor Csönge. Az emlékmúzeumnak otthont adó épület Weöres Sándor szüleinek lakóháza volt. A csöngei templommal átellenben álló birtokközpont, a Weöres-ősök kúriája mára elpusztult. Az emlékház kiállításának rendkívül gazdag anyaga megeleveníti a régmúltat is, bemutatja a költő őseinek idejét, egészen Weöres Sándor nagyapjának koráig. S természetesen képet ad Weöres Sándor életéről, életművéről, személyiségéről, Vas megyei, csöngei kapcsolatairól. A Weöres-emlékház szépen gondozott parkja ideális helyszíne a pihenésnek, a töprengő szemlélődésnek. 

Csöngén járva érdemes megtekinteni a település evangélikus templomát, amelynek fakarzata egy bevésett latin mondatot rejt. A hagyomány Petőfi Sándornak tulajdonítja a bevésést, aki ostffyasszonyfai hónapjai alatt Csöngére járt istentiszteletre, s a karzatnak erről a pontjáról figyelte csöngei szerelmét, a földesúri padsorokban helyet foglaló Csáfordi Tóth Rózát. A templom mögötti temető bejáratánál található Weöres Sándor édesanyjának, Blaskovich Máriának Ferenczy Béni készítette síremléke, beljebb pedig a Weöres-kripta, amelyben a költő ősei nyugszanak. 

Menjünk tovább! Az egykori Nemesdömölk, Pórdömölk és Kiscell települések összeolvadása révén létrejött Celldömölk az irodalmi, művelődéstörténeti értékekben oly gazdag Kemenesalja „fővárosa”. A település élete kezdetben összenőtt a pannonhalmi prépostság alá tartozó pórdömölki bencés apátság, később a XVI-XVII. században a kemenesaljai evangélikus esperesség történetével. 1790-ben II. Lipót mezővárossá tette a települést, a napóleoni háborúk idején a megyegyűlés székhelye volt a város, az 1848-49-es szabadságharc idején rövid időre a megyei bizottmány is itt működött. Itt keresztelték az evangélikus templomban Berzsenyi Dánielt, Nemesdömölkön volt lelkész az író, költő Kis János, a magyar reformkor kiemelkedő alakja, Kazinczy Ferenc és Berzsenyi Dániel barátja. Az alsósági temetőben nyugszik Kresznerics Ferenc nyelvész, tanár, a XIX. század első fele magyar művelődésének meghatározó személyisége, aki élete utolsó állomásaként szolgált a Celldömölkhöz tartozó Alsóság római katolikus templomában plébánosként. Kresznerics a szombathelyi bölcseleti líceum tanáraként népi szólásokat gyűjtött és gyűjtetett tanítványaival, amit kéziratos kötetté rendezett 1808-ban. Ugyanitt, Szombathelyen kezdte meg fő művének, szótárának anyaggyűjtését. 

Celldömölkön ma kulturális díj is őrzi Kresznerics Ferenc emlékét, rendszerint január 22-én, a magyar kultúra napján tartják a díjátadót. Így lesz ez az idén is.