Hivatás, sport és életforma

2022.01.17. 20:00

Megnézhettük, hogyan zajlik egy állományszabályozó vadászat Szombathely környékén - fotók

Az Aranypatak Vadásztársaság szombaton két eredményes állományszabályozó vadászatot is lebonyolított, melyen mintegy ötven vadász és közel ugyanennyi hajtó vett részt. A vadászokat mi is elkísértük.

Gyöngyössy Péter

Fotó: © Szendi Péter

Az Emlékmű mögötti parkolóban gyülekeztek az Aranypatak Vadásztársaság szombathelyi csoportja által szervezett állományszabályozó vadászat résztvevői szombaton kora reggel. Ifjabb Őhm László, a vadásztársaság elnöke, vadászatvezető tartotta az eligazítást. A nagyvad-terelővadászaton 25 vadász, ugyanennyi hajtó és mintegy 15 vadászkutya vett részt. A délelőtti hajtás a Park- erdő fölötti erdőt, a Nagydoberdó, Kisdoberdő nevű területet, a délutáni a Csikólegelő és a Takácsnéháza nevű részeket érintette. 

 

 

Dugó, Mogyi, Csuri, Töki, a négy foxterrier remegő izgalommal várta, hogy induljon a hajtás. A gazdájuk, Orbán István Rumból érkezett. Több mint 20 éve vesz részt hajtóként a vadászatokon. A négy foxiból Dugó a legfiatalabb, egyéves. A múlt héten el is veszett Olaszfánál, ő még bohókás, szeleburdi, több tanítást igényel, még nem megy messzire. Általában három szezon kell egy jó kutyához. Mogyi a nagy öreg, ő tanítja a csapatot. Orbán István október végétől január végéig jár minden hétvégén más társaságokhoz hajtani Olaszfa, Hegyhátszentpéter, Zalaszentiván térségében. 

 

 

– Tökit tavaly megvágta a disznó, kórházba kellett vinni, össze is varrták. Hajtóként is van élmény bőven – mesélte Orbán István. – Amikor a szarvas az ember nyakába ugrik vagy a disznó az ember lába között fut el. A szederindás sűrűben, fiatalosban vannak szorult helyzetek, nagyon oda kell figyelni. Lökött már fel szarvas, futott már nekem disznó is. 

 

 

Dr. Engert Zoltán urológus, a megyei kórház osztályvezető főorvosa meghívott vendégként csatlakozott a szombati vadászathoz. Harmincötödik éve vadászik. Budapesten kezdte, 2005 óta a rábahídvégi Pannónia Vadásztársaság tagja. – A nagyapám hivatásos vadász volt, bár korán meghalt a háborúban, a nagyanyám sokat mesélt róla. Kicsi gyerekkorom óta mindig az erdőt jártam. Így egyfajta családi hagyomány a vadászat – mesélte a főorvos, akit csak „prof”-ként emlegetnek a vadásztársak. 

 

 

Legemlékezetesebb élménye, amikor a saját társaságával egy hajtóvadászaton, három hajtás után ő lőtte meg az egyetlen vadat, ami történetesen egy ezüstérmes kan volt, a társaság legnagyobb az évi kanja. 

 

 

Péczeli László kapta az első számú lőállást. Elkísértük. Mint kiderült, a sportos külsejű gépészmérnök idén tölti be a 78. életévét. Ő a társaság egyik legaktívabb vadásza, élményeiről novellákat is ír. Édesapja erdész és vadász is volt. Ezúttal egy 12 kaliberes, sörétes, Merkel gyártmányú puskával készülődött. Az apja öreg, külső kakasos puskája mellett mindössze két fegyvere van. Kezdettől naplót vezet, 36 őzbaktrófeája van. – Nagyon elszaporodott a nagyvad, az elmúlt 10 évben többszörösére nőtt a vaddisznóállomány – mesélte. – Szocializálódtak, bejárnak a lakott területekre. Volt, hogy a kertbe fialt a koca. Bejárnak a temetőbe az őzek, a vaddisznók, a nyulak. Fácán is azért van kevés, mert a disznó megeszi a kotló tyúkot. Nem ritka a 60 egyedből álló konda, a 120-as szarvasrudli. Ezért is fontos az állomány szabályozása. A vadásznak soha nem üres a tarisznyája, mert az élmény a lényeg, az pedig akkor is van, ha nem lő semmit. 

 

 

 

Bognár József műbútorasztalos 30 éve tagja a vadásztársaságnak. – Két vaddisznót sikerült elejtenem – mondta vadászat után. – Láttam egy 30 darabos szarvasrudlit is, amire nem tudtam lövést adni, mert messze voltak a szálerdőben, egy kupacban futottak, de videót készítettem róluk. Ilyenkor, ha nem lehet különválasztani a célt, nem lövök. A családban nem volt vadász, de édesanyámnak volt egy munkatársa, aki az állami tangazdaságban dolgozott. Gyerekként bámultam a zöld kalapját és a zöld ruháját. Később összebarátkoztam Lajos bácsival. Ő vezetett be a vadászatba. 

 

 

Keibinger Zoltán agrármérnök 1996 óta tagja a vadásztársaságnak. Hosszú, nyolcéves hajtómúlt után lett az. – Olyan standot húztam, hogy láttam vadat: szarvast, vaddisznót is, de lövéshez nem jutottam. De nem bánkódom. A családban nem volt vadász, de Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Fekete István könyvein nőttem fel. Innen az indíttatás. Utána kerestem a vadászati lehetőséget. 

 

 

Fábián Zoltán kalapácsvető szerint is eredményes volt a nap. – Gyönyörű teríték született, jó volt az idő, jó a társaság, jó a hangulat és balesetmentes volt a vadászat. Egy szarvast és egy disznót sikerült elejtenem. A feleségem családja révén kerültem a vadászat közelébe. Tizenöt éve vadászom. Nem vagyok tanult vadász, de az évek alatt elsajátítottam azt a fajta tiszteletet, ami az embertársaim, az erdő és a vad iránt szükséges – mondta. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában