2022.02.02. 11:00
A Smidt Múzeumban indult a Párhuzamos MűTárgyesetek sorozat
A Smidt Múzeumban indult Párhuzamos MűTárgyesetek című sorozatban téma volt egy híres ötvös és egy ügyes kezű, hírhedt hamisító munkássága a múltból, valamint egy mai alkotó, Veres Éva mutatta be képeken az ötvösművészet lehetőségeit.
Dr. Pandur Ildikó, az Iparművészeti Múzeum főosztályvezetője a Smidt Múzeumban
Forrás: Fotó: Unger Tamás
Fotó: Unger Tamás
A Smidt Múzeum és a Szombathelyi Képtár új sorozatában az iparművészet egyes ágai és a gyűjtemények jeles tárgyai állnak a középpontban. Április végéig további témák lesznek az üveg-, a kerámia-, a porcelán- és a textilművészet, ezek régi és mai mesterei; a program alkalmanként két-két
előadást kínál.
Nyitányként a leghíresebb és nagyon megbecsült hazai ötvös, a magyar Celliniként is emlegetett Szentpéteri József (1781–1862) művészetét tekintette át dr. Pandur Ildikó művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főosztályvezetője. A mester életét nyomon lehet követni, mert önéletrajzot írt, amiből kiderül például, hogy Szentpéteri Sámuel puskaműves
fegyvermester fiaként látta meg a napvilágot Rimaszombaton; gyerekként elkerült otthonról, a patrónusa 16 évig Mária Terézia testőre
volt Bécsben. Szentpéteri egy udvari ötvösnél tanult, aranyművesként már fiatalon sokat keresett, maga készítette el a szerszámait, és pesti céhbe
kérte a felvételét. 1811-ben készítettmesterremeket, egy úrvacsorapoharat, ami a szilvásváradi református egyházhoz került. Gazdag munkásságából kiemelkednek történelmi domborművei, a sokalakos kompozíciók jelentettek igazi kihívást nagy tehetségének.
A Nagy Sándor-domborműveken kívül témája volt a pozsonyi országgyűlés, Buda visszafoglalása, Krisztus a Kálvárián. Szép számmal maradtak fenn használati eszközei, a Smidt Múzeumban is láthatók. Szentpéterit kiválóan hamisította egy kőbányai ötvöszseni, Scheiber Joachim, aki
15 év alatt háromszáz hamisítványt hozott forgalomba. A korabeli újsághírek szerint rengeteg főúri családot károsított meg azzal, hogy munkáit Szentpéteri-remekként árulta, még a Nemzeti Múzeum is vett tőle művet. A szakértők a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a nagystílű hamisító alkotásairól.
A rendőrség nyomozott, száz felültetett család üthette bottal a pénze nyomát. Az 1933-as botrány kirobbanása után a hamisítót 1934-ben
gyámság alá helyezték a húga kezdeményezésére azzal, hogy elmebetegségben szenved. A bíróság ennek helyt adott, megállapította, hogy „zárt intézetben tartása indokolt”. Lipótmezőre került, nem kellett börtönbe mennie.
A második vetített képes előadást Veres Éva ötvösművész tartotta, bemutatva, hogyan alakulnak az anyagok a mester keze által, beszélt az ékszerekről, a nemesfémekről, a drágakövekről. Mesélte, hogy ebben a szakmában is vannak úgymond megélhetési munkák, amikor alkalmazkodni kell mások elképzeléseihez, de természetesen számtalan lehetőség adódik arra is, hogy a művész a maga kedvére alkosson. Veres Éva sok örömet lel az ékszerkészítésben, fotóiról kiderült, mindegyik nyakbavalója akkor kel életre, amikor felteszi valaki, csodálatos eleganciát kölcsönöznek akár a legegyszerűbb formák, vonalak. Az ötvösség sokrétűségének érzékeltetésére azt
is felidézte, hogy a férjével, Veres Gábor szobrásszal közösen belsőépítészeti munkákba is belevágott, ők készítették például a szombathelyi szalézi
kultúrotthon csillárját.