A szombathelyi kollégiumigazgató, Szakály Ferenc szerint kollégistának lenni jó

Feribá – így hívják a tanítványai – múlt héten hirdetett eredményt a tradicionális kollégiumi asztalitenisz-forgóbajnokságban. A héten túlélő pókerversenyt rendeznek, utána activity-bajnokságot. A közösségi oldalon közzétett videóiból látszik, hogy január óta túl vannak már a bajnokok darts döntőjén és a csocsóversenyen, sütöttek közösen palacsintát és felavatták az új házimozi-rendszert. Tavaly lángossütő- és tökfaragó-versenyt rendeztek – aki indult, pizzát kapott. Serlegek, érmek és oklevelek járnak a teljesítményért, a sokféle szabadidős programon a tanár úr fontosnak tartja a jutalmazást is, „hogy legyen miért küzdeni” és hogy mindent dokumentáljanak az utókornak.

Szakály Ferenc sokáig nevelőtanár volt, két éve vette át a Hadnagy utcai kollégium vezetését, azóta látványos a változás, amiben kiemeli a szakképzési centrum támogatását. Barátságos, otthonos aulából indulunk felfelé az épületben. Helyet kaptak a falon az elmúlt tíz év képei, a tanulószobákban modern bútorok váltották a régieket. Amíg a járvány miatt bezárt a kollégium, egy vaságyakkal teli helyiségből étkezőt alakítottak ki – mint egy kockás abroszos kisvendéglőben, olyan a hangulat. Vidám tapéta és hangulatos függönyök is kerültek a helyiségbe egy volt tanítványa és a felesége segítségével. A hálókban parkettáztak, új ágyak, polcok, szekrények vannak – azok is a bezárás alatt készültek. A hangos ipari hűtők a szobákból egy külön helyiségbe költöztek át – a fiúk ott tudják tárolni az élelmiszereket. 

A „zöld szalonban” – főleg vasútijármű-szerelő technikusnak tanuló diákok járnak oda – zöld keretesek a képek és zöldek a függönyök. A bordó termet a Magyarország műemlékeiről készült fotók, térképek és bordó függönyök dobják fel. Tévéket, projektorokat látunk mindenhol. A negyvenéves múltat, amennyire lehetett az igazgató felszámolta. Újdonság a játékterem, benne csocsóasztallal – egy volt tanítványa közbejárásával egy multi ajándéka –, léghokiasztallal, darts táblákkal, tévével, amiket pályázaton szerezték be. A játékteremben szerveztek már sportdélutánokat a középiskola lengyel vendégeivel, nyolc kollégium részvételével megyei csocsódöntőt kétszer, dartsból ugyanígy.

Mielőtt leülünk beszélgetni földszinti irodájában, az aulában még mutatja az emlékfalat: a mostani kollégium alapító ősének, a Táncsics kollégiumnak állítottak emléket dokumentumokkal, fényképekkel, ahová 1972-76 között ő is járt.

Végre az életéről is mesél: 1983-ban végzett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán testnevelés-népművelő szakán. Onnan hozta a szemléletet, hogy a sporton keresztül eredményeket lehet elérni a kultúrában. A szülei tanárok voltak, mindketten a falu lelkei, édesapja helytörténész is, aki megírta Bérbaltavár, a szülőfaluja, valamint Pácsony és Győrvár helytörténetét. A mostani kollégiumvezető a vassurányi általános iskolában kezdett tanítani, és ott maradt 2005 júniusáig, amíg megszűnt a felső tagozat. Szép emlékei vannak azokból az időkből: pedagógus feleségével Challenge Day-t (Kihívás napja) szerveztek – az ország első Challenge day-én másodikok, a másodikon első lettek – és falunapokat tornaünnepéllyel, óvodások, iskolások műsorával. Mindig úgy gondolkodott, hogy kis iskolaként akkor lesz esélyük, ha nem tömegsportágakkal foglalkoznak. Budapesten görkorcsolyaoktató-tanfolyamot végzett. 

Görkorcsolyázni tanította a vassurányi gyerekeket, nyaranta úszást oktatott, télen behozta őket a szombathelyi korcsolyapályára. Megismerkedett Bánhegyi Attilával, az ő révén megszerette a kötélugrást. Ugróköteleket vettek, és a vassurányi gyerekek felléptek a falunapokon bemutatókkal. Országjáró kirándulásokra is mentek: a Savaria röplabdakupákra többször is ők vitték a legtöbb látogatót, ezzel háromnapos ingyenes buszos utat nyertek. A 2000-es évek elején ő lett a teremben játszott labdajáték, az inter-crosse sportág hazai meghonosítója. A játékot még 1998-ban a Testnevelési Egyetem által szervezett nemzetközi továbbképzésén ismerte meg, attól kezdve népszerűsítette tanítványai körében. 2002-ben a főiskolán világkupát rendeztek, egyesület alakult. Azóta 17 alkalommal versenyeztek csapatok a Pannon-kupán. Miután Vassurányban megszűnt az állása, Szombathelyen a Berzsenyi-kollégiumban lett éjszakai nevelő 2010-ig, azóta a Hollán-kollégiumban nevelőtanár. 

Soha nem elégedett meg azzal, hogy bejár dolgozni, azután hazamegy. Telente 8-10 csapatos teremfoci-bajnokságokat rendezett, népszerűvé tette a dartsot, a csocsót, szereztek be pingpongasztalt is – a szezonokban a bajnokságok 6-8 éve mennek. Közben testnevelés-óraadó lett Gencsapátiban. Ott is olyan sportágakat választott, amelyekkel a kis iskolákban van esélyük érmet szerezni a gyerekeknek. Floorballban az országos döntőig jutottak, tollaslabdázni tanítja őket, versenyekre, diákolimpiákra viszi. Még a koronavírus-járvány kezdete előtt az országos döntőbe jutott egy negyedikes kislány és kisfiú. Máskülönben meg nem a versenysportban hisz, hanem a mozgás örömét hirdeti, amit egy testnevelő tud megalapozni akár örök életre.

Visszatérve a kollégiumi lehetőségekre: legutóbb Ginop-pályázaton nyertek 500 ezer forintot. Abból vitte a gyerekeket a büki és gyöngyösfalui kalandparkba, paintballozni, falat mászni, fallabdázni, úszni és néhányszor színházba is. A kollégiumi életben még az is jó, hogy félévente oklevéllel ismerik el azt, aki a legtöbb ötöst hozta, havonta pedig a hónap kollégistáját – az utóbbi nem a tanulmányi eredmény függvénye, hanem a közösségi tevékenységért jár. A régi kollégistákat rendszeresen meghívja az igazgató, aki negyven év távlatából is mindenkinek tudja a nevét. Az öregdiákok elmondják a mostaniaknak, milyen rendőrnek, logisztikusnak, mérnöknek lenni.

A mostani kollégisták közül Tompa Márkot, Sütő Zsombort, Véges Valentin DÖK-elnököt és Sándor Mátét faggattuk Feri báról, amikor éppen nem volt hallótávolságban. – Állandóan programokat szervez, mindig valami újításon töri a fejét. Ő tényleg velünk törődik. A közösségünket is összekovácsolta. Szinte mindig itt van, nincs olyan nap, amikor nem jön be, még ha nem is ő az ügyeletes. Lehet érte rajongani, feldobja a kedvünket. Van egy mondata, amit mindenki tud: kollégistának lenni jó, főleg a Hollán Ernő Kollégiumban – ezeket mondták. Feribá meg azt: – Az ember társas lény, a kollégisták főleg, egy hétig a családtól távol meg kell ismerkedniük a renddel, a házirenddel, a társaikkal, a közösségi élettel. Kell nekik a jutalmazás, a példamutatás, a dicséret. Önállóságot is tanulnak a közösségben négy éven keresztül, ami később csak a javukra válik.