Vasban is megörökítették az emlékét - A 215 éve született Batthyány Lajos egész alakos festménye 70 éve került a fővárosba

A közel négyszáz éven át a magyar uralkodó osztály vezető rétegéhez tartozó Batthyány család birtokainak központja a történelmi Vas megyében volt (a 16. századtól Németújvár, de említhető Rohonc, Inta, Jánosháza, Ikervár, Szalónak, Körmend stb.). Olyan személyek viselték történelmünkben ezt a családnevet, akik a 15–17. századokban a török ellen harcoltak, a 17. században pedig nemegyszer a Habsburgokkal ültek szemben. A Zsigmond-ágból származó Batthyány Lajos leggyakrabban talán Ikerváron időzött; családja eseményeinek (meglepő módon kivégzésének is) hűséges megörökítője az ottani katolikus plébánia anyakönyve. 1848. június 23-án, az első népképviselői választások során két megyei kerület, Kiscell és Sárvár is a miniszterelnököt, Batthyány Lajost kívánta mandátumával megtisztelni. 

Ő június 26-án a sárvári megtartása mellett döntött. A válság elmélyültével, október 2-án a képviselőségről a kormányfői tiszttel együtt lemondott. Bécsből – immár „közemberként” – megyéjébe sietett Vidos József nemzetőreit segíteni a betolakodó horvátok, Jellasič segédhadai kiűzésében. December 6-án sor került képviselői újraválasztására, s elfoglalta ismét helyét az országgyűlésben. Legközelebb, igaz, utoljára 1849 áprilisában jutott el Vas megyei birtokára: fogolyként Pestről Laibachba kísérték, s a jánosházi kastély volt a pihenőhelyük, illetve egy drámai epizód színtere. „Batthyánynak meg kellett halnia” – írta 1923-ban későbbi rokona, Károlyi Mihály. 

A vitathatatlan justizmord Európa-szerte felháborodást váltott ki; itthon és külföldön magyarázni-színezni próbálták a kivégzés okait, körülményeit. A nemzeti érdekekkel azonosuló liberális arisztokratának, mint az első magyar miniszterelnöknek súlyos bűnöket rótt fel a császári hadbíróság. Batthyány Lajos, az alkotmányos monarchia eszméjét elfogadó politikus hű kívánt maradni a magyar királyhoz, a függetlenséget szolgáló törvényekhez, de nem tétovázott, amikor az uralkodó és a nemzet érdekei ütköztek. Az első tíz honvédzászlóalj felállítása is az ő nevéhez fűződik, akárcsak az önkéntes kerületi nemzetőri táborok megszervezése. 1848 szeptemberében habozás nélkül bocsátotta ki az önvédelmi harcot közvetlenül szolgáló pénzt (Kossuth-bakó), rendelte el az újoncozás haladéktalan megkezdését. 

A hatalmat addig tartotta kezében, amíg az országgyűlés és a nemzet felkészül a harcra. Ezekkel „érdemelte ki” majdani bírái megítélésében a felségárulás és lázadás vádját; következésképp a hadbírósági eljárást a halálos ítélettel. Még nem múltak el az abszolutizmus évei, éppencsak éledezhettek a megyei alkotmányos mozgalmak, amikor Vas megyei bizottsági ülésén Horváth László indítványozta „gróf Batthyány Lajos emléke” megörökítését. 1868-ban elkészült a szabadságharc csatáit mesteri ecsettel megörökítő Than Mór egész alakos, 240x164 centiméteres képe Batthyány Lajosról, Deák Ferencről – a szombathelyi megyeháza számára. (Az ismert kép: Batthyány Lajos jobb térdre ereszkedik, kitárt karral várja a kivégzőosztag sortüzét. A naptár 1849. október 6-át mutatott…) 1873-ban a zsidó templom előtti teret is a mártír miniszterelnökről nevezték el. 1913 októberében Ikerváron felállították az országban mindmáig egyetlen egész alakos Batthyány-szobrot, Bory Jenő alkotását. A korábban lojálisnak ábrázolt Batthyány Lajosból 1945 után az udvarral együttműködő államférfi lett. 1950-ben a nevét viselő teret átkeresztelték, illetve egy mondvacsinált tér örökölte azt. 

Két év múlva a Than Mór-képeket is eltávolították a megyeházáról. 1952. május 16-án a Savaria Múzeum nyolc történeti témájú festménnyel a Batthyány-képmást is a Szépművészeti Múzeumnak adta át, ami egy évvel később a Magyar Történelmi Képcsarnok gyűjtőköre okán a Magyar Nemzeti Múzeum kollekciójába került.