Viszáki kisbíró dobolt a főtéren: 35 évvel ezelőtt volt az első szombathelyi rönkhúzás

„Régi hagyomány ez nálunk ükapáink kezdték, / A bolond párt már ők is a rönkre ültették”, harsogta 1987 februárjában a viszáki „kisbíró” Szombathelyen, a főtéren. S valóban igazat mondott: náluk – s az Őrségben másutt is – régi hagyomány a rönkhúzás, amelyet akkor rendeztek meg, amikor farsang idején (azaz karácsonytól hamvazószerdáig) nem volt esküvő a faluban, azaz nem keltek egybe fiatalok. 

De hogyan került a rönkhúzás Szombathelyre? Hiszen volt itt bőven esküvő a 35 évvel ezelőtti farsang idején is, így „igazság szerint” e népi bolondság a megyeszékhelyen szóba sem jöhetett volna… S hogy mégis megrendezte a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint a Vasi Múzeumok Igazgatósága, annak több oka volt. Egyrészt farsang idején jártak, másrészt e huncutságot a szervezők meg akarták ismertetni a megyeszékhely lakosságával. S nem utolsósorban kellemes vasárnap délutánt kívántak szerezni. A Fő téren menyasszonykérővel kezdődött a ceremónia, majd útnak indult a „leendő pár” és a különféle maskarába öltözött kísérete, valamint a több száz főnyi érdeklődő. (Általában azt a fiút és leányt kérik fel a „főszerepre”, akik az előző évben sem kerültek a házasság magasztos kötelékébe.) 

Az MMIK előtt foglalta el a helyét a rönkön (hossza körülbelül tíz méter, az átmérője öles, valamint két tengelyre van helyezve) a menyasszony és a vőlegény, majd a falumúzeumba „hajtattak”. Kicsik és nagyok, fiatalok és idősek mentek utánuk a langyos, már kicsit a tavaszt sejtető időben. Az esketésre és a lakodalomra a falumúzeumban került sor, majd a viszákiak – akiknek a lelkesedése magával ragadta a tömeget – elárverezték a rönköt. Viszák egy völgyben terül el, három út fut össze a település központjában. Ennek fényében nem csoda, hogy mindig a közösségi élet jellemezte a helybelieket. Ennek a közösségi életnek egyik vidám hagyományát kínálták tálcán a szombathelyieknek.