Óriási a vadkár az Őrségben: fújóka, dudaszó, tapsikolás és hipós víz – mi lehet a megoldás?

 – Az Őrségben nem volt szokás a kerítés, most pedig a település műemléki védelem alatt áll és nemzeti parki terület is, ezért sem kívánatos a kerítés – tájékoztat dr. Mercz Ilona ügyvéd miközben befelé ballagunk a Papszeren lévő háza felé. A telekhatáron itt is örökzöld élősövény díszlik. Nemrég ezt is megszaggatták a szarvasok. Ilona, aki korábban Őriszentpéteren volt jegyző, szomorúan mutatja a csutakra rágott oszlopos tuját. Egy ép ágat sem hagyott a vad. Szörnyű látvány a ház mellett álló teljesen lekérgezett ecetszömörce, valaha ékessége volt az udvarnak. Megnézünk egy több méteres tuját, amibe fejmagasságban „ablakot” rágtak a szarvasok. Siralmas látvány a meghántott almafa is, alig van ép ága. Hiába lógnak rajta a vadriasztó-anyaggal töltött zsákocskák. Megkezdték a naspolyát, a meggyfát és a hársfát is. 

– Sok ezer forintba kerül darabonként a mezőgazdasági boltban kapható illatos vadriasztó zacskó – mutatja Mercz Ilona. – Kipróbáltuk a riasztó sprayt, locsoltunk ki hipós vizet, kilógatunk zörgő, csörgő csilingelő füzéreket. Hiába. A villanypásztort is kidöntik. Már nem merem a komposztládába dobni a konyhai zöldhulladékot – szégyenszemre a kukába dobom –, mert az is idevonzza a vadat. Ezt az örökzöld babérmeggyet csaknem húsz évvel ezelőtt akkor ültettük, amikor a gyermekünk született – mutatja Ilona a bejárati lépcsőnél álló több méteres bokrot, pontosabban, ami maradt belőle. Ma már csak egy torzó. – Egy éjszaka lerendezték a szarvasok, hiába égetjük éjszaka a kültéri lámpát. Gyűjtsek a fodrászoktól emberi hajat és szórjam ki? Bömböltessek rádiót a kertben? Jöjjek ki éjszakánként tapsikolni meg dudálni? – teszi fel a költői kérdést az ügyvédnő. 

– Írtam levelet a vadásztársaságnak, a jegyzőnek. Nem volt eredménye. A belterület nem tartozik a vadásztársasághoz, így vadkárt nem fizetnek. Ifjúkoromtól én is vadásztam, de nem állhatok neki durrogtatni lakott területen, mert feljelenthetnének jogosulatlan fegyverhasználatért.

 Mercz Ilona szerint a vadásztársaságnak kellene a megfelelő vadriasztásról gondoskodnia, hogy a vad ne járjon be zavartalanul a lakott területre. A beszélgetésbe bekapcsolódik Ilona férje is. – Gyerekkoromban négy-öt helyen is volt a környéken szarvasetető, oda hordták a kukoricát, a szénát. De hoztak répaszeletet a cukorgyárból és a cefremaradékot a pálinkafőzdéből – meséli a férfi. – Régen, ha bejött egy szarvas a faluba, az egész környék összefutott csodálkozni. Ősszel, amikor érett a termés, szervezetten őrizték. Őrkunyhók voltak mindenhol, csak a Papszer körül is volt vagy tíz. Este kimentünk, tüzeltünk, vadászok is jöttek segíteni. Mercz Ilona állítja, most mindenki a másikra mutogat, vagy széttárja a karját, pedig mindenkinek lenne mit tennie az ügyben.