Égig érő zene - Teljesen megtelt a ferences templom a Capella Savaria koncertjére - fotók

Az együttes vezetője, a Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, aki nemrégiben Magyarország érdemes művésze is lett, elmondta, hogy a mű Jézus történetét Mária szempontjából mutatja meg. Azért játszották húsvét előtt, hogy rámutassanak: ez az egyedüli halál, aminek volt értelme; a végén ott van az ámen. 

– Rengeteg értelmetlen halált láthattunk az utóbbi időszakban, először a koronavírus-járvány, majd a szomszédban jelenleg is dúló háború miatt – fogalmazott Kalló Zsolt. – Különböző ideológiák mentén feláldozzák emberek életét; számunkra fontos, hogy a mi hitéletünkből adhatunk elő darabokat. Előző héten az ausztriai Badenben János passióját mutattuk be az osztrák kórussal és szólistákkal. A Capella Savaria számára nem egyszerű ilyen volumenű, sokszereplős koncerteket megszervezni, de célunk passiókat, oratóriu mokat is előadni. 

A Stabat Mater ránk van szabva: a vonószenekar két énekes szólistával megállja a helyét. A ferences templomban Czeller Krisztina és Kristóf Réka léptek fel. Az égbe küldött, magas szoprán hangok a zenemű fél évezreddel korábbi költészeti előzményét is felidézték: a Stabat Mater eredetileg a 13. századi irodalom egyik gyöngyszeme, egyesek Jacopone da Todi művének tartják, mindenesetre egyike a legismertebb középkori énekeknek. Siralomének, a gyász maga, az anya mélyről jövő reakciója, hogy látnia kell a fia halálát, hogy „fajtája vétkéért mit vett magára”. 

Szinte ütnek a szavak, de nem a vers ver, hanem a sors, az eredeti szövegben zuhognak a kemény latin szavak. A cím az első sorból adódik: Stabat Mater dolorosa azt jelenti, „állt a fájdalmas anya”. Szűz Mária szívtépő kínokat él át Krisztus kereszt fája mellett, és talán nem kisebbek a szenvedései, mint a fiának. Megszólal az együttérzés hangja, és a felismerés, hogy Jézus a „kútja az égi szeretetnek”. Az egyetlen végső vigasz, hogy ha a test meghal, a lelket befogadja a menny…

 Az Istenhez hajló zenemű emelkedettségét az is táplálta, ha igaz, hogy a krónika szerint a zeneszerző a halála napján fejezte be, 26 évesen halt meg tuberkulózisban, visszavonulva egy kolostorba, ahol szó szerint az utolsó leheletéig dolgozott. Az utolsó műve a Stabat Mater, ami végül odakapcsolta őt Krisztushoz, és felemelte lelkét az égbe. A Stabat Mater a 18. század legnépszerűbb egyházi kompozíciója volt, hűen közvetíti a komponista átélt, személyes vallásos élményét, és felveti, hogy mi lehetett volna belőle még.