Háború, Covid és a Z generáció - Szakértő tartott előadást Szombathelyen

Életkor és generáció nem egymással helyettesíthető fogalmak, szögezte le mindjárt az elején Bereczki Enikő. Mannheim Károly szociológus, pedagógust idézte, aki szerint nem elég korcsoportokba besorolni a különböző nemzedékeket. Ha meg akarjuk érteni őket, azt is figyelembe kell venni, milyen környezetben szocializálódtak, amikor a személyiség még képlékeny. Milyen korszellem az éppen uralkodó, milyen szociális, politikai, gazdasági, kulturális, technológiai változások jellemzők, mely trendeket követnek, hiszen ezek mentén különülnek el az előttük lévő generációtól. Az 1995 és 2009 között született Z generáció számára (is) a döntő események közé tartozik a Covid-járvány. 

Felnőtté válásukhoz tartozó sorsdöntő események maradtak ki, mint a ballagás, a szalagavató vagy a gólyaavató. A munkába állásnál is sokaknál megtörtek az életutak. A digitális oktatással kapcsolatban a kevés tanári magyarázatot említik, a társaik és tanáraik motiváló hatása is hiányzott nekik. A netezés a Covid előtt is meghatározó tevékenységük volt, a Covid alatt napjaik nagy részét az online térben töltötték, átélve akár a digitális kiégést. Függőséget okozhattak a videojátékok – piacuk a Covid-időszakban tarolt –, vagy az online pornó, az, hogy a szexualitás testi oldalával túl korán találkoznak. Az ismerkedésük is áttevődött az online térbe. Ha már a függőség szóba került, annak diagnosztikai kritériumait sorolta az előadó: mértéktelen vágy a szokásra, magatartásbeli változások a szokás hatására, elvonási tünetek, ha a megszokott mennyiség nem áll rendelkezésre, a tolerancia csökkenése, a korábbi érdeklődés, motiváció megváltozik; a szokás folytatása annak ellenére, hogy felismerik, baj van. 

Ha a felsoroltak legalább fele fennáll, az intő jel. Érdemes segítséget kérni a pedagógiai szakszolgálatnál, gyermekpszichológustól vagy iskolapszichológustól, javasolta. Fontos még, hogy a szülő ne mondjon le arról, hogy ő is hatást tud gyakorolni, tette hozzá a generációs szakértő. A háborús helyzetre is kitért: rengeteg hírrel találkoznak a fiatalok. Sokféle narratívája van annak, ki hogyan éli meg a helyzetet, és rengeteg álhír kering. Érdemes óvatosságra inteni a fiatalokat a hírekkel, tartalmakkal kapcsolatban, mert szélsőséges irányba vihetnek, mondta. Ha a fiatalok érdeklődnek, szülőként, tanárként, felnőttként legyünk elérhetők, ajánlotta. 

Nem szabad félni az érzelmektől. Ne negligáljuk, ne bagatellizáljuk el, ha felkavarja őket egy hír. Még fokozottabban érinthetik az események azokat, akiknek az életében a közelmúltban volt valamilyen tragédia, veszteség. A napi rutin – az, hogy ugyanúgy éljük az életünket – biztonságot ad (egyébként a menekült fiataloknak is). A fokozott stresszt oldani kell: sporttal, mozgással, imával, barátokkal vagy éppen önkéntességgel. Bereczki Enikő azt tanácsolja, figyeljünk oda a drasztikus változásokra a kritikus időszakban, például étvágytalanságra, az alvás hiányára, a hangulatváltozásokra. A szülők, a fiatalokkal foglalkozók a saját mentális egészségükre is ügyeljenek.