Karbantartóként kezdte, főtechnológus lett: Kovács Mihály közel fél évszázada dolgozik a szombathelyi járműjavítónál

A Magyar Nyugati Vasúttársaság műhelye 1872-ben kezdte működését kilencven munkással közvetlenül a szombathelyi vasútállomás mellett. 1889- ben a Magyar Királyi Államvasutak műhelyfőnöksége lett. 1895-re már háromszáz fölé emelkedett a létszám. Az I. világháború alatt a munkaidő napi 12-14 órára emelkedett és takarékossági intézkedések egész sorát vezették be. A II. világháború a műhelyben óriási károkat okozott. Az épületek és berendezések több mint fele megsemmisült vagy leszerelték. 1947-re azonban már újra teljes kapacitással üzemelt. Az 1960-as évek végétől a gőzmozdonyjavítást felváltotta a kis- és középteljesítményű dízelmozdonyok és motorkocsik javítása. 

A rendszerváltás után a csaknem kétezer fős létszám ezer alá esett. 1992-ben az üzem kft.-vé alakult, és élve az önállóság adta lehetőséggel, a társaság a járműfejlesztésekre koncentrált. A mozdonyfejlesztések közül az M47-es sorozat bizonyult a legsikeresebbnek, mely tíz éven keresztül futott. A 2008-ban kezdődő válság nehéz helyzetbe hozta a céget. A piaccsökkenésből a kiutat a külföldi piacokon való erősítés és a létszám-racionalizálás jelentette. A mintegy négyszáz fősre karcsúsított társaságnál a belföldi munkák csökkenését részben a külföldi megrendelések ellensúlyozták. 2014-től az elhúzódó válság és a negatív piaci folyamatok nyomán tovább romlott a helyzet, a társaság jelentős adósságot halmozott fel, csődvédelmet kért. A MÁV Vasjármű Kft.-t felszámolták. 2016 februárjában alakult meg a szombathelyi Mozdony és Vasúti Járműjavító Kft., mely a korábbi telephelyen kezdte meg működését 170 alkalmazottal. 

A kft. az átvett szakembergárdával megőrizte a több lábon állás képességét. Továbbra is alkalmas vontatójárművek, motorkocsik, személykocsik és különféle teherkocsik javítására és felújítására is. A vasúti kerékpárok javítását több nyugat-európai fuvaroztató és alkatrészelosztó bázis is igénybe veszi. Vasúti berkekben ismert, hogy Magyarországon az utolsó teljesen felszerelt, laprugójavításra alkalmas műhellyel rendelkeznek, amely a hagyományos vasúti teher- és személykocsi (főleg nosztalgia) laprugók teljes körű javítására alkalmas. A koronavírus-járvány negatív következményeinek elhárítását segítette a dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő segítségével elnyert munkahelymegőrző támogatás, amely 70 millió forinttal segítette a nehéz helyzetből való kilábalásukat, mondják az ügyvezetők. Az üzem szakembergárdája több évtizedes szakmai tapasztalatával, a vasút szeretetével nyújt vasúti járműjavítási szolgáltatást Szombathelyen. 

Kovács Mihály főtechnológus egy a sokat emlegetett tapasztalt gárdából. A 65 éves férfi 47 éve a cég alkalmazottja. Az idén nyugdíjba készül, ám a vezetők nehezen engedik. – 1974. június 27-én kezdtem, és máig ez maradt az egyetlen munkahelyem. Tisztán emlékszem az első napra: a karbantartó részlegen lettem segéd úgy, hogy az eredeti szakmám dízelmozdony-szerelő. A következő év januárjának közepén, ifjú titánként átkerültem a dízelmozdony-szerelő részlegbe. Más évek voltak, 1800-an dolgozunk akkoriban. Speciális üzem volt a miénk Szombathelyen és a környéken – meséli. A katonaságig különböző pozíciókban alkalmazták. Miután leszerelt, előrelépett: az elkészült dízelmozdonyok beüzemelésével foglalkozó részlegre került, és 1999. április 1-jéig ott is maradt. 

Utána adódott lehetősége felkerülni a technológiai osztályra. Több jelentkezőből választották ki. – A dízeltechnológiai csoportban nyolcan-tízen dolgoztunk, gyakran jártunk kiküldetésbe. Az idők folyamán a szervezeti felépítés változott. Feloszlott a csoport, más jellegű munkákat kaptunk. Az élet úgy hozta, hogy minden területen csökkent a létszám a fizikai és a szellemi állományban is, ezzel a munka szerteágazóbb lett. És nagyobb a terhelés is: az esetemben ez azt is jelenti, hogy nem fér bele a nyolc órába a munkám. A kemény mag, az akkori üzemi létszám 70-80 százaléka máig kitartott. Mihály most főtechnológus – ha fő profiljukon, a teherkocsi- és futóműjavításon belül felmerül egy műszaki probléma, azt meg kell oldania. Rendkívül sok kocsifajta van – 18-féle – az üzemben ő az összes vasúti jármű féktechnológusa is. 

Ezenkívül a német személykocsik futóművei is az ő területe. Projektekért felel: azokért a kocsikért is, amelyek a külföldi megrendelőkhöz tartoznak. Egy évben 200-220 teherkocsit hoznak Szombathelyre javítani. – Amint tudomást szerzek arról, hogy érkezik egy kocsi, onnantól az én felelősségem kísérni addig, amíg ki nem megy a cégből. Felmérem az állapotát, előzetes árkalkulációt készítek, amit kiküldünk a megrendelőnek, hogy jóváhagyja. Ha kell, besegítek az anyagbeszerzésbe. Amikor elkészül, átveszem a minőségellenőr kollégával együtt, fényképsorozatot készítek, végleges költséglistát állítok össze, GPS-t szerelek fel a kocsikra – enged bepillantást a munkájába. Kétség nem fér hozzá, hogy értékes munkát végez és hatalmas a kapcsolatrendszere – bólogatnak a feljebbvalói. Kétfajta ember van: aki generálja a problémát és aki megoldja. Mihály az utóbbi halmazba tartozik, mondják és egy jellegzetes mondását idézik, azt, amelyik úgy kezdődik: „Éjszaka felültem álmomban, és arra gondoltam…” Mihály annyit tesz hozzá mindehhez: azért is tudja a sokféle munkát végezni, mert mindegyik terület érdekli. Számára máig kihívás a problémákat megoldani egyedül vagy a munkatársaival. Igaz, most már a családja körében egy kicsit megpihenne.