Tarvágás helyett élőhelymegtartás - Ötven erdész vett részt a szakmai rendezvényen Hosszúperesztegen

Ha egy erdőt letermelnek, tarra vágnak, az nem szép látvány, és nem túl vigasztaló az sem, hogy a helyén majd 50-60 év múlva újra erdő lesz. Nehéz elhinni, hogy a tarvágás után a kis csemetéket ellepő gaztenger most is erdő, csak még kicsi. Annál is inkább, mert a mókusoknak és harkályoknak is hasonló lehet a véleményük. A hazai erdészeti gyakorlatban a mai napig a vágásos erdőgazdálkodási forma az uralkodó. Ennek ellenére mindig is voltak a szakmának olyan képviselői, akik más metódusokat, új eljárásokat kerestek. A természetes folyamatokra alapozó, az állandó erdőborítást biztosító módszereket alkalmazó erdészek 1989-ben alakították meg a Pro Silva Europát. 

Az élőhelymegtartó gazdálkodás elterjesztését célul kitűző szervezetnek ma már amerikai, kínai, török és új-zélandi tagjai is vannak. A Pro Silva Hungaria 1999- ben jött létre. A tagságot mintegy száz természetes személy alkotja, de erdőgazdaságok és nemzeti park igazgatóságok is vannak közöttük. Mindezt Horváth Ivántól, az egyesület elnökétől tudtuk meg azon a rendezvényen, melyet az országos egyesület a múlt hét közepén a Vasi Hegyháton valósított meg.

 – A tagságunkon keresztül próbáljuk az erdész társadalmat meggyőzni arról, hogy ezek a módszerek életképesek, mind szakmailag, mind pedig a jövedelemtermelés szempontjából – fejtette ki az elnök a terepi programot követő előadásában. – Próbálunk egyfajta híd lenni az erdésztársadalom és a természet védők között. A rendezvény terepi része erre mutatott jó példákat. Az első állomás Szemenye határában egy fiatal tölgyerdő volt. 

– A Vasi Hegyhát tetején vagyunk, az Ős-Rába összecementálódott kavicshordalékán – jellemezte a talajviszonyokat Dénes Károly erdész, a rendezvény házigazdája. – Nyár elején még sok helyen áll rajta víz, utána meg olyan, mint a sivatag. Ha egy ilyen területet tarra vágnak, azonnal fölvizesedik, leromlik a termőhely, nehéz felújítani. A 19B erdőrészlet egy telepített feketefenyves volt eredetileg. Az erdőterv tarvágást írt elő, de én úgy döntöttem, itt nem lesz tarvágás, mert óriási költségei lettek volna a felújításnak.

 Az erdőtulajdonosoknak én azt ígértem, hogy rendszeres jövedelmet biztosít majd az erdejük. Tarvágással ez nem sikerülne. A fenyvesbe a madarak hozták be a lombos fafajokat. Ezt tarra vágni halálos vétek lett volna. Sikerült úgy leszedni a fenyőt, hogy szinte érintetlen maradt a bent lévő lombos újulat. Az erdészeti hatóság is támogatta ezeket az elképzeléseket. A jövőben is az örökerdő-gazdálkodás elveinek megfelelően folytatódik benne a munka – tette hozzá Dénes Károly.

 Boros Attila erdő mérnök, magánerdő-gazdálkodó elmond ta: a megyék erdészeti hatósági gyakorlata nagyon különböző, s van, ahol nem könnyű a szokásostól eltérő megoldásokat érvényesíteni. Egy másik, szemenyei cseres tölgyes erdőrészletben falopás nyomán keletkezett lékek hívták fel Dénes Károly figyelmét arra, hogy a nagy vadlétszám ellenére is érdemes a természetes folyamatokra építeni. – A felső szintben végzek gyérítést, a fiatalabb állományrészekhez nem nyúlok. Az a „banki része” az erdőnek – tudtuk meg Dénes Károlytól. 

Horváth Iván hangsúlyozta, az ezzel a szemlélettel végzett fakitermelés megbontja az egységes záródást, ezzel foltosan megváltozik a termőhely, új élőhelyek jönnek létre, diverzebb lesz az erdő, az odvas biotóp fák pedig nagyban hozzájárulnak az erdő immunrendszerének megerősítéséhez. A szakmai program másik helyszíne Hosszúpereszteg határába esett. A 75D erdőrészlet húsz éve még egy erősen elgyertyánosodott, elhanyagolt erdő volt. Ma már szép alakú tölgyek és számos más fafaj is jelzi, hogy itt is van létjogosultsága az örökerdő-gazdálkodásnak.

 Dénes Károly, aki egyébként a Pro Silva Hungaria elnökségének is tagja, elmondta, hogy egy németországi tanulmányút tapasztalatait hasznosítva, itt a javafák kijelölése az egyik fontos lépés. Ezeknél nemcsak a törzsalak, hanem a koronaméret is fontos, hogy megfelelő újulat jelenjen meg alattuk. Boros Attila hozzátette: itt elképzelhető, hogy a mostani 60 év körüli fák közül a legjobbak megérjék akár a 200-300 éves kort is.