A negyvenedik vadászmise a horvátzsidányi erdőben

Ez volt a negyvenedik vadászmise a Peruska Mária történetében, ahol az öreg tölgyfánál 1983 óta tartanak megint zarándoklatokat, a kápolna pedig 1994-ben készült el. Az itteni szabadtéri miséket szervező Dumovits atya balesetet szenvedett, kórházba került, onnan küldte üdvözletét a híveknek, azzal az üzenettel, hogy lélekben jelen lesz ez alkalommal is, és imádkozik velük együtt, és a celebránsok – Hurgai Sándor és dr. Anton Kolic – a Szent Hubertus és Szűz Mária tiszteletére tartott misét érte és a gyógyulásáért is felajánlották.

 A liturgikus szövegek horvát, magyar, német nyelven is elhangzottak, a Peruska Mária Énekkar énekelt. Az evangélium Szent Lukács könyvéből volt Krisztus mennybemeneteléről, azzal a kérdésfelvetéssel, hogy vajon jobb lett volna-e, ha Jézus a Földön maradva tanít tovább? Ha maradt volna, csak néhány embert ért volna el, mennybemenetelével azonban az egész világra hatással tudott lenni. A példabeszéd szerint a mennyországot ki-ki megteremtheti a saját szívében, a saját családjában, ha szeretetben él, hagyatkozik a Szentlélekre, és megvalósítja Isten akaratát. A gyerekek, házaspárok sok esetben azért szenvednek, mert hiányzik a szeretet, az alázat és a kitartás az életükből. 

Az ólmodi polgármester, Hergovich Vince, a helyi vadásztársaság tagja dicsérte Dumovits István plébániai kormányzó szervezőmunkáját, hogy betegsége idején, távollétében is megtartják a tervezett szertartásokat, így ezt is. Megosztotta a jelenlévőkkel, hogy a mise alatt az atya telefonált, okvetlenül mondja el, hogy július 3-án lesz a fegyveres erők miséje, ahol a pedagógusok adományaiból létrehozott Szent Gellért-szobrot avatják majd. A záróáldás után megszentelték a vadászok munkáját szolgáló autókat, majd a Mária-képes tölgyfánál, a kopjafa előtt imádkoztak, énekeltek a hívek.