Évfordulú

2022.05.09. 17:00

Hajósúly, főallé és mosolygás - Száztíz éve született Ottlik Géza

Vannak mondatok, amelyek fölforgatják az ember életét. Ottlik Gézának sok ilyen mondata van. Száztíz éve született: 1912. május 9-én.

Ölbei Lívia

Virágban a főallé az író 110. születésnapjára

Forrás: Szendi Péter

Az emlékezés nem jó szó. Ottlik Gézára nem emlékezünk, Ottlik Géza – a művei által – évfordulóktól függetlenül van, mint a kőszegi katonai alreálban eltöltött három év, kivetítve a mindenség képernyőjére. Az iskola (az épület) is van, sőt megvan, bár voltaképpen az Ottlik-regény – és Fűzfa Balázs, az Iskola a határon helyszínének „felfedezője”, Esterházy nyomán az Ottlik-kultusz megalapítója – által létezik. Bédekkert – vagy talán magát a regényt – böngésző turisták keresik a belvárosban a Sgraffitós házat, amelynek homlokzatán jól olvasható a latin felirat, amely a regénynek mottóként ad jelentéseket. Az egykori iskolához ma is a „főallé” vezet, bár már kevesen hívhatják főallénak. 

Ottlik – és persze a szintén májusi Radnóti – születésnapja alkalmából kigyulladtak a gesztenyefákon a gyertyák. Száz, száztíz, ötszáz. Távolról gyertyák, közelről kis hajók. „Az Ottlik-mondat nem remeg, nagyon is biztos, hanem mint egy nagy bárka, fekete madár, szinte alig érezhetően: ing” – írta Esterházy Péter. A megállapításnak pedig talán mégis köze van ahhoz a mozdíthatatlan alaphoz – „a nyugalom biztos hajósúlyába zárva” –, amely végső soron maga a regény, és amely nem hagyja, hogy az ember kibillenjen, történjen bármi, legyen bármilyen nehéz. Ahol a regény véget ér, ott kezdődik a mosoly: „…ennyiben maradtunk: a mosolygás soha-félbe-nem-hagyott kezdőpillanatánál.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában