35 évvel ezelőtt látványos átalakuláson ment keresztül a szombathelyi állomás

 Kényelmetlenné, kulturálatlanná vált a személyszállítás. Mindemellett a megyeszékhely áruszállításai is jelentősen megnőttek. Itt haladt keresztül a Rajka–Murakeresztúr közötti nemzetközi tranzitforgalom. Ezenkívül Celldömölk, Kőszeg és Szentgotthárd irányába onnan is történt szállítás. Gondot jelentett az utasok és a vasutasok baleset-, illetve munkavédelmének biztosítása. Egyidejűleg a mozgási lehetőségek beszűkültek, hiszen a csomópontot körbevették a lakóházak és egyéb épületek. A Magyar Államvasutak felső vezetése – a megye és az város vezetőinek támogatását élvezve – 1975-től kezdődően négy fontos blokkban határozta meg az építkezéseket, melyekhez a kiszolgálóegységek már elkészültek.

 Az első blokk felépítése 1982-re már befejeződött. Megépítették az osztószertár központi épületét, amelyet különböző anyagraktárak egészítettek ki. Felépült a nagy kapacitású és modern vontatási telep jelentős része. Elkészült a biztosítóberendezési és fenntartási főnökség épülete és központi telepe. A fenti munkálatok költségei 385 millió forintot tettek ki. A nyolcvanas évek közepén kezdődött el a beruházás leglátványosabb, de mind az utazóközönségnek, mind a MÁV dolgozóinak egyaránt legkellemetlenebb része. A második blokk keretében készültek el a személypályaudvar és az üzemi irányítás legfontosabb részei.

 Korszerűsödött az egész vágányhálózat. Folytatódott a magasperonok és a perontetők építése. Megteremtették a korszerű utastájékoztatást. Elkészült az utasaluljáró és az egész csomópont hőellátását is más alapokra helyezték. Felépítették a biztosítóberendezési irányítótornyot. A peronokat és az utasaluljárót éppen 35 évvel ezelőtt építették. A második ütemhez tartozott a kereskedelmi teherpályaudvar felépítése. Mellette – Szombathely tehermentesítésére – bővítették Ják–Balogunyomban és Vépen a rakodási tereket. Nagyobb biztonságot az utasoknak, jobb munkakörülményeket az ott dolgozóknak – ez volt a harmadik blokk építésének a jelmondata. A beruházás során átépítették a vasútállomás összes biztosítóberendezését. A számítógéppel vezérelt, automatikus irányításnak több előnye volt. 

A biztonság mellett meggyorsult a vonatok mozgása. Ezek a berendezések több ember munkáját helyettesítették. Kisebb tételű fejlesztés volt a pályafenntartási telep átépítése. Ezzel számos dolgozó munkahelyi, szociális körülményei javultak, ami ebben a szakmában igen időszerű volt. A leírtakkal a 90-es évek elejére végeztek. A negyedik blokk tartalmazta a távlati elképzeléseket. Ezeknek több része 1987-ben még vita tárgya volt. Az ezredfordulóra szerették volna, ha villamos mozdonyok közlekednének a vasi megyeszékhelyen. Tervek szerint elsőnek Győrön, majd Veszprémen keresztül lehetett volna innen villamosvontatású szerelvényekkel eljutni a fővárosba. 

Ezt követte volna a Hegyeshalom és a Nagykanizsa közötti rész villamosítása. Szükségessé vált egy új telefonközpont telepítése is. Az is a tervek között szerepelt, hogy a szállításirányítást számítógépre viszik. 1987-ben már 12 éve folytak az építkezések. A munkálatok miatt naponta kellett másképpen dolgozni a vasutasoknak. Az utasok hangulatát, közérzetét egy ilyen munka nagymértékben befolyásolta. A szombathelyi vasútállomás a műemlék jellegű főépületével és a kapcsolódó legfontosabb részek elkészülte után az ország egyik legszebb vasúti csomópontja lett.