„Beléptem a téeszcsébe tviszt" - Hosszú idáig vita tárgyát képezte, valóban Vasszilvágyon alakult meg az első téesz?

A szövetkezet nem szocialista találmány volt. Ez az önkéntességen, demokratizmuson és nyitottságon alapuló gazdálkodó szervezet Európában már régóta létezett. Voltak közöttük mezőgazdasági szövetkezetek is, de a tagok legtöbbször a közös értékesítés érdekében fogtak össze. Ilyen volt például a két világháború között a Hangya. A magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése már nem sokkal a II. világháború után elkezdődött. Arról, hogy hol alakult meg az országban az első téesz, némi vita is kialakult. 1955-ben a Szabad Népben rövid cikk jelent meg arról, hogy Sarkadon jött létre az első téesz az országban. A hírre Urbán Ernő az Irodalmi Újságban „Csak azért is Vasszilvágy!” címmel egész oldalas írással reagált. Szerinte az 1945 júliusában megalakult szilvágyi téesz volt az első. 

A Sarkadot támogatók szerint a 10. évfordulót ugyan július végén ünneplik, de az alapítás már 1945 tavaszán megtörtént. Az eredményhirdetésre csak tíz évvel később került sor: 1965-ben a Népszabadság közölte az elsőként megalakult téeszek listáját: 1. Sarkad. 2. Vasszilvágy, 3. Felsőszeleste. Mindez ma már inkább csak történelmi kuriózum. A nagybirtokok felszámolása 1945 és 1947 között megtörtént. A magángazdálkodást a perifériára szorították, ezzel egy időben szovjet mintára kétféle szervezetet hoztak létre. Az egyik az elvileg közös tulajdonon alapuló téesz (kolhoz) volt, a másik az állami gazdaság (szovhoz). Az átalakítás nehézkesen ment. Voltak, akik saját elhatározásukból önkéntesen léptek be a téeszbe, és voltak, akik hosszú ideig kitartottak. Végül a pártközpontból küldött „agitálók” rábeszélésére közülük is sokan beadták a derekukat. A téeszek ügye igazából csak az ötvenes évek legvégén stabilizálódott Magyarországon. 

Jó tíz év kellett, hogy a földből élők elfogadják, belenyugodjanak abba, hogy a kollektív gazdálkodás jelenti számukra a kijelölt jövőt. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a téeszek nyújtottak a falusi ember számára biztos megélhetést. Nem kevesen voltak olyanok, akik úgy érezték, sikerült egyről a kettőre jutniuk. Az ebben az időszakban épült házak több helyen ma is meghatározó elemei a településképnek. A templom és a tanácsháza mellett központi épület lett a téesziroda. Kialakult egyfajta téeszfolklór. 

A bevezetőben idézett mellett ilyen volt például a „Téesz-elnök, ha felül a lovára…” kezdetű dal is. Új szavak, kifejezések születtek. Az agronómust például több helyen tréfásan „ugró mókusnak” nevezték. Ma már egyre kevesebben tudják, hogy mi volt a munkaegység és a háztáji. Nehéz kideríteni, miért, de ebben az időszakban felerősödött a „parasztozás” is, ami a kezdetekben még a vidéki ember leszólását jelentette. Ha azt mondják ránk, hogy „te mekkora paraszt vagy”, az bizony sértés. Sokáig úgy ítélték meg, hogy aki falusi környezetből jött, és a szülei téeszben dolgoznak, az hátrányos helyzetet jelent. 

A hetvenes években a középiskolai osztálynaplókban „F” betűvel jelezték, ha valaki fizikai dolgozók gyereke, az „Fmg-vel” pedig azt, hogy a szülők fizikai mezőgazdaságiak, azaz téesztagok. Falukrónikák és téesztörtének születtek, összeállításukat hivatali feladatként muzeológusoknak és levéltárosoknak is segíteni kellett. A téesz megalakulása évfordulóján néhány helyen emlékművet is állítottak. Így Vas megyében például az 1948-ban alakult jákfai Úttörő és az 1950-ben alakult szombathelyi Felszabadulás Téesznek van saját emlékműve. A magyarországi mezőgazdasági termelőszövetkezetek története – néhány kivételtől eltekintve – 1990 után lezárult.