Osztályfőnökük ezúttal is elküldte a baráti üdvözletét

2022.06.09. 10:00

Hatvan éve érettségiztek: a „Latinkában” találkoztak a IV. C osztály egykori diákjai

Tizenhárman gyűltek össze az egykori Latinka Sándor Gépipai Technikum 1962-ben végzett IV. C osztályából a múlt szombati érettségi találkozón a szombathelyi szakközépiskolában.

Tömböly Ágnes

A „Latinkában” találkoztak az 1962-ben végzett IV. C osztály egykori diákjai

Forrás: TÁ

Berepülő pilóta, jogász, tanár, mérnök és más felsőfokú végzettséget szerzők, üzemvezető és a Haladás NB I.-es labdarúgócsapatának kapusa – néhány példa abból, hogy a hatvan éve Szombathelyen végzett, egykori gépiparis diákok pályája merre kanyarodott. Harmincketten érettségiztek az egykori IV. C osztályban, csak fiúk. 1958-ban a diákoknak először kellett felvételi vizsgát tenniük ahhoz, hogy ebben a technikumban tanulhassanak – ezt Csóka Józseftől tudjuk meg, aki az osztálytalálkozót szervezte.

 – Az első két évben teljesen egyforma tananyagot tanultunk, majd harmadikban három csoportra osztottak minket. Az A és B osztály általános gépész tagozatos, a C, vagyis a mi osztályunk pedig mezőgazdasági gépgyártó tagozatos lett. Osztályfőnökünk Kovács István volt, akinek nagy hálával tartozunk. Augusztus 28-án tölti be a 91. életévét, és ezúttal is üdvözletét küldi – erről is beszél Csóka József.

 Hozzátéve: öt évvel ezelőtt az 55 éves találkozón a nyugalmazott pedagógus még telefonon keresztül énekelte el az iskola himnuszát. Csóka József aztán vastag albumot mutat – benne az osztálytársak címe, telefonszáma, elérhetősége. Majd levelek azok hozzátartozóitól, akik már nem lehetnek közöttük. Őrzi még az osztály szalagavató ünnepségére szóló meghívót is, sőt, még az egykori osztálynaplót is megszerezte – benne minden feljegyzés, érdemjegy, amit diákként kaptak. Fekete-fehér képeken elevenednek meg a diákévek: egyiken az osztályban ülnek, másikon a kukoricatáblában állnak, egy harmadikon pedig kapával a kezükben éppen területet rendeznek. 

– Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy a Szent István parkot a mi időnkben úgy hívták, hogy Hérics-kert. Éppen itt dolgoztunk, nagy melegben. A diáksapkának azonban akkor is a fejünkön kellett lennie – mutatja Csóka József, aki szerint a legfontosabb, amit az iskolában útravalóul kaptak, az a munkaszeretet és a komoly szakmai tudás. A tizánháromfős társasághoz később, az ebédnél csatlakozott még egy osztálytárs.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában