Hétköznap ügyfélkapcsolati munkatárs, szabadidejében fotós és környezetvédő - Herczeg Kingával beszélgettünk

Kinga a természettel gyermekkorában kötött barátságot, ami azóta csak mélyül. Szeret a természettel kettesben maradni, ráhangolódni a ritmusára és megmutatni sok arcát, legyen az a Vasi-Hegyhát dimbes-dombos vidéke, Izland tavai, kráterei vagy a norvég fjordok világa. A környezetét és a környezetszeretetét örökíti meg. Fekete-fehér képein a formák hangsúlyosak, a hozzájuk írt jól eltalált sorokkal egyedi látásmódját erősíti. Minden Gersekaráton kezdődött – Vasváron nőtt fel, de a nagymamájánál állatok, növények között, azokat tanulmányozva és felfedezve vidéken töltötte a nyarakat. 

– Emlékszem, alig vártam, hogy a tyúkok alól öszszegyűjthessem a tojást, és feljegyeztem, hányat fordul a fecske, miközben eteti a fiókáit. Gyerekként biciklizés közben szemetet szedtünk a barátnőmmel, később faültetésekben vettem részt, és környezetvédelmi kampányhoz is csatlakoztam hobbifotósként – meséli. Középiskolába Szombathelyre járt az élelmiszeripariba – érdekelte a cukrászat, kreatív dolgot akart tanulni. Végül az érettségiig maradt, a technikusi éven már nem, inkább rendszer-informatikus OKJ-s tanfolyamra iratkozott be a Kodolányi János Főiskola kihelyezett képzésére, ahol a fényképezőgép használatához szükséges technikai tudása is gyarapodott. Az akkori Nyugat-magyarországi Egyetemen webprogramozói szakon folytatta a tanulmányait – a weboldalszerkesztés, a dizájn, a grafika nagyon érdekelte. 

A szakot levelezőn végezte el, mellette az egyik szombathelyi multinál kezdett dolgozni: customer support, azaz ügyfélszolgálati munkatárs lett. A cégnél fotószakkört szervezett az egyik munkatársa, a szakkörnek Kinga is tagja lett. Az ő fotói is szerepeltek kiállításaikon a vasvári Nagy Gáspár Művelődési Központban és a szombathelyi Savaria moziban. 2016-ban aztán megnyerte egy méréstechnikai cég országos fotópályázatát. A zsűri tagja volt Kincses Károly fotómuzeológus, akadémikus, akitől sok pozitív visszajelzést kapott – egyben ösztönzést, hogy magasabb szinten folytassa a fényképezést. – Miután a következő évi pályázaton is nyertem, a szüleimtől megkaptam az első fényképezőgépemet. Autodidakta módon akartam fejlődni. Azt tapasztalom, hogy az ember saját magától is tanul, a gyakorlat teszi a mestert alapon is el lehet sajátítani újdonságokat.

Ehhez lényeges, hogy hagyjam magamat megszólítani a természetben. Azt is megtanultam, hogy az egyedülálló felvételekhez elszántság, elmélyültség és nagy türelem is kell. Most már legtöbbször egy fotót készítek, nem sorozatot, hanem a tökéletes pillanatban egy értékes képet. A közönség is láthatta már Kinga munkáit: Kapolcson a könyvtárban volt kiállítása. 2019-ben pedig „nagy megtiszteltetés érte”: Török László Balázs Béla-díjas fotóművész felkérte, hogy a 180 éves magyar fotográfia ünnepén a Magyar Művészeti Akadémia meghívásos fotókiállításán szerepeljen résztvevőként – Salföld adott helyet a tárlatnak. A Covid ideje alatt még több ideje jutott a hobbijára: művészeti-irodalmi-történelmi blogot indított, amelyen van felület a nagy magyar fotóművészek munkássága, jeles évfordulók és korabeli bőröndcímkék bemutatására is. Közben neves angol és francia galériákba válogatták be a fotóit. Kinga általában egyedül járja a természetet, ami ad témát bőven. 

Kedves-kedvenc témája a havazás, a ködök változatossága. Számára két évszak, a tél és az ősz produkálja a legizgalmasabb, leginspirálóbb jelenségeket. – Tudom, hol él, milyen talajt kedvel és mikor virágzik a téltemető, a hóvirág, az odvas keltike. Egy időben gyógynövényeket és ritka növényeket fotóztam. Utánanéztem, mire jó az orbáncfű, az ezerjófű. Tudom, mennyire fontos, hogy változatos fafajták legyenek körülöttünk, mert a különböző madárfajoknak más-más fa ad otthont és táplálékot. Óhatatlanul látom azt is, hogy mivel jár az időjárás változása. Az például, hogy szinte nincs tél és havazás novembertől márciusig. Amit tapasztalok, azt le is írom – missziómnak érzem, hogy felhívjam a figyelmet, veszélyben van a környezetünk. Sebastião Salgado brazil fotóriporter, fényképész példája jár előttem. 

Fekete-fehér fotókat készít ő is, fákat ültetett és erdőt telepített. Kicsiben én is ugyanezt szeretném, hogy értéke legyen a tevékenységemnek – mondja. Kinga nem csupán a Vasi-Hegyhátat járta be keresztülkasul. A Balaton (amikor –3 Celsius-fokban egy felhő sincs az égen, és meg sem rezzen a víztükör), a távoli Izland, a norvég fjordok, a Fekete-tenger hullámai, a parti sziklák és a kietlen táj, Portugália és az Alpok is megihlették. – Izlandon a sarki fény még nem mutatta meg magát nekem. Oda mindenképpen szeretnék visszatérni. Bár inkább északi típusú vagyok, most a mediterrán térség vonz: Olaszország, Madeira is szóba jöhet következő úti célként. 

A bakancslistámon ott van még a Dolomitok hegycsoportja, az Egyesült Államok természeti értékei és az, hogy Erdélyben fotózhassak, de extrém körülmények között, hajnalban, esőben, este, amikor párás, felhős az idő – órákig tudnám nézni, ahogy hozzáér a hegy a zivatarfelhőhöz. Szívesen megörökítenék egy gyönyörű hatalmas ostoros villámot is, persze tisztes távolból. Az állatvilágban a szarvasbőgést. A vasvári Csónakázótónál és a Csörnöc mentén sok jégmadár él – gyorsan repülnek, nehéz őket fotózni. A fekete-fehér képeimen a formákra, alakokra fókuszálok. A türkiz madarat meghagynám színesnek.