Összetartó erő

2022.07.06. 14:00

Blaskó János szobrászművész az összetartozás jegyében is alkot

Meglátogattuk Blaskó János szobrászművészt a zsennyei műhelyében annak apropóján, hogy Kórógyon Tisza István-mellszobrát avatták, ami „összetartó erőként” is szolgál a délvidéki településen csakúgy, ahogy az alkotó többi határon túli magyarlakta területeken elhelyezett műve.

Merklin Tímea

Blaskó Jánost zsennyei műhelyében látogattuk meg, Tisza István-mellszobrát a közelmúltban avatták

Forrás: Unger Tamás

A Budapesten élő, Lovagkereszt Érdemrenddel kitüntetett Munkácsy-díjas szobrászművész amint teheti, Vas megyébe igyekszik közel negyven éve, Zsennyébe, ahol házat vett a 80-as években, és kialakított ahhoz kapcsolódóan egy műtermet. Az udvaron szőlő, kicsike tó, az árnyas lugasban egy jó pohár bor mellett órákig el lehet üldögélni, vagyis a fővárosi élethez képest itt találja meg a szükséges nyugalmat a most 77 éves alkotó.

A Tisza István-mellszobrot annak emlékére készítette el Kórógyra, hogy 1918-ban, mártírhalála előtt a szlavóniai magyar faluban járt az egykori miniszterelnök, vagyis ahogy a szobor alatti táblán áll: „Kórógy népe hallhatta utoljára nemzetféltő szavait.”

A kórógyi lakosok részéről mutatkozott igény arra, hogy egy magyar történelmi személynek állítsanak szobrot a faluban, ahol megemlékezhetnek nemzeti ünnepeink alkalmából. Kérésüket Cserepes Zoltán, a Tordincei járás elöljáró-helyettese közvetítette a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház felé, amely felkarolta a projektet – tudtuk meg Blaskó Jánostól. – Engem Szenn Péter, horvátországi református püspök bízott meg a szobor elkészítésével, miután megtudta, hogy már készítettem egyTisza István-portrét a Szatmár megyei Cégénydányádra, ahol a grófnak birtoka volt. Felhívott, és elmondta, hogy Kórógy lakossága szeretne egy ilyen szobrot, mert ott mondta az utolsó beszédét 1918 augusztusában, utána megölték. Örülök, hogy elkészíthettem ezt a művet, szobrászként szolgálva a határokon átívelő nemzeti összetartozás gondolatát. A szoboravatón Szenn Péter református püspök mellett dr. Kováts Kálmán lelkipásztor hirdette az igét, dr. Radó Bálint főlevéltáros tartott előadást Tisza Istvánról, és olyan személyiségek is részt vettek az eseményen, mint Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Fuzik János eszéki magyar főkonzul és Halász Béla, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke is.

- A szobor a nemzeti összetartozás szimbóluma, ami rögtön a jövőbe is mutat azzal, hogy kifejezi: a magyarok ragaszkodnak történelmükhöz, azon keresztül szemlélik az eljövendő lehetőségeket – mondta Blaskó János, akinek Erdélyben húsz, Felvidéken és Délvidéken egy-egy magyar történelmi szobra áll. Székelyudvarhely főterén kezdte a szellemi-lelki nemzetegyesítés gondolatát szolgáló munkát, az udvarhelyi Hősök Tere (más néven: Emlékezés Parkja) népszerű turista célpont lett az évek során.

A szobrász szívesen mesél arról is, amikor nem megrendelésre megbízásból alkot. Így fogalmaz:

"Ha arról van szó, hogy én mekkorának érzem magam a valósághoz képest, az más dolog. Áll az ember a vízben, és a lábai alatt elfolyik az idő. Miközben kutatja, mi van a víz alatt, a feje fölött egy beláthatatlanul nagy kupola van, de akkor a helyemen érzem magam. Úgy, mint egy kopjafa, ami be van ásva a földbe. Ez a szabad alkotások lelkiállapota, művészi attitűdje."

Elkészítette például sok változatát egy szőlőszemnek, kiállították a Vigadóban. Az egyik egy teljesen elhasadt fél szőlőszem, amiben benne van egy kereszt.

A szőlőkultúra és a vallás minden szőlésznél összeáll, vagyis egy – fejti ki. - Az emberi munkának az értelmét és végeredményét is hordozza egyszerre. Alá egy mozgalmasra faragott bazalt tufát tettem, így van dinamikája a posztamensnek is, az is a szobor része. Volt két kavicsom, amit valamikor a tengerből vettem ki, és most összeraktam. Egy éremből alakított ki egy következő művet, ami arról szól, hogy „A szőlő a napsugaraktul érik” – mint Petőfi Apostol című verssora is mondja -,  Napot és hegyet is ábrázol. Onnan jutott eszébe, hogy van itt nekünk Vas megyében egy mediterránnak tűnő tájunk, a Kemenesalja, amiről Hamvas Béla is kedvtelve írt. Nem olyan magas a Kissomlyó, és mégis befogadja úgy a napfényt, hogy szőlő terem rajta. A szobrász ilyenekkel „játszadozott” a Covid-járvány idején.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában