Szarvas József viszáki portáján jártunk a Pajtaszínház és a Tündérkert programján - fotók

A szombat estén majdnem kifogott az eső, de a közönséget nem tántorította el: a helybelieken lívül az Őrség távolabbi pontjairól, a Balaton mellől és Budapestről is jöttek érdeklődők. A nyári zápor után gőzölgött az aszfalt a leszálló sötétben, már az erdők közt kanyargó úton megkezdődött a regénybe illő élménysorozat. A sokak ifjúságának emlékszellőit újrafújdogáló Bojtorján zenélte be a falut: messze szálltak az ötven éve (!) együtt játszó együttes közismert dallamai a Szarvas portáról.  Érdekes módon nem csak idősebbek - akik számára ez nosztalgia volt -, hanem fiatalok is együtt tudták énekelni a zenekarral a jól ismert számokat, pedig ma már nagyon nem ez szól a rádióban. Talán mert az elmúlt fél évszázad alatt népdallá vált a Vigyázz magadra, fiam!, a 16 éves, a Budapesttől Miskolcig és a Bojtorján-szerzemények mind. 

Az udvaron álló jurtában másnap arra ébredtek, hogy a szabadtéri kemencében ropog a tűz, kuglófot készülnek sütni a szomszédasszonyok, és a színpadon a Kolompos együttes - amely júliusban sehol nem vállal fellépést, de Viszákra eljön - szerel a vasárnap délelőtti gyerekműsorhoz. Az aprónépnek, de a szüleiknek sok nevetésre, felszabadult örömre adott okot a koncert keretében előadott interaktív játék, eljátszható dal, vicces meséléssel körítve. Miközben a gyerekek táncot jártak az udvaron, a szomszéd mézkészítő nagy szívvel és nagy tál lépesmézzel érkezett, hogy helyi édességet is kóstolhassanak a vendégek. 

Szarvas József 2007-ben kezdte a Pajtaszínházat, megvalósítva az akkor elhunyt Kaszás Attilával még közösen szőtt álmot. Színészbarátja halála indította arra, hogy belevágjon a megvalósításba, hogy amiről addig beszéltek, ne maradjon nyomtalanul, ne szálljon el minden szó visszhang nélkül. Az álmuk arról szólt, hogy a faluba hozott kultúra, a pajtába betérő színház, a képzőművészet teremtsen közösségi életet, teremjen gyümölcsöt, és 2009-ben már meg is volt az őshonos fajtákat örökítő Tündérkert. Mindkét gondolat szívből jött, és olyan ereje volt, hogy országos mozgalom lett belőle, ma már központi támogatások vannak a Pajtaszínházak és Tündérkertek létrehozására. 

 A viszáki Tündérkert dombja alatt állították fel a vasárnap este színpadot, ahol a Déryné program támogatásával a Zente Ferenc Színház adta elő a Sütő András művéből készült Advent a Hargitán című darabot, amiben Szarvas József is játszott.  

- Számomra ez az előadás nagyon fontos, mert fontos értékekről beszél: szerelemről, összetartozásról, megmaradásról, kultúráról, a nyelvünkről, férfiról és nőről – mondta Szarvas József. - Nem szoktam kímélni a Viszáki Pajtaszínházba járó közönséget, de nem is várják. Akik idejárnak, tudják, hogy meg lehet bízni abban az irányvonalban, amit követek.  

 Szarvas József a folytatást illetően arra készül, hogy nem egyhetes programokat tervez, hanem hosszú hétvégéket, gyerekeknek pedig jurtatáborokat. Szükségesnek látja megfogalmazni azt, hogy a tevékenysége nem „példaértékű”, hanem „például” így is lehet közösséget építeni a művészetek által.  

- Az életmód nálam a kultúrát jelenti. A kultúrától, a gyökerektől  elszakított embereknek milyen élete van? Nők vagyunk, férfiak vagyunk, szeretünk jókat és egészséges ételeket enni. Veszel a boltban almának látszó tárgyat, vagy van kerted, almafád? Ültess gyümölcsfát, oltsd be – mondja Szarvas József -, hozzátéve: a munkának régen értéke volt, ma ára van. Ma úgy tartják, hogy hogy „aki dolgozik, nem ér rá pénzt keresni”. Pedig az érték nem feltétlenül pénzben mérhető. Nálam minden igazi kaláka munka, a jószándékú falubeliek is hozzáteszik a magukét. A kapum egész évben nyitva áll, van, aki nyírja a füvet, van, aki vendéget hoz a pajtában látható képzőművészeti kiállításba, nála van a kulcs. Ez a porta csak így áll meg, hogy közösség van mögötte.