A fúrótorony megújult makettjét a bányászok napján adták át Lendván

A lendvai bányászati iskola diákjai az egykori Nafta vállalat szakmunkatársainak segítségével 1950-ben készítették el az olajfúrótorony makettjét, amit még abban az évben a vállalat munkaközösségének ajándékoztak. 

Lendva Község és a Lendvai Galéria-Múzeum kezdeményezésére felújították a makettet, amit a városban azon a helyen állítottak fel, ahol az egykori Nafta vállalat állt. A felújított fúrótoronymakett jelképes üzenetet hordoz: a város műszaki és kulturális örökségének tiszteletben tartását és a gazdaság fejlesztésének folytatását. 

A fúrótorony makettjét a bányászok napján a lendvai fehér bányászok emlékére rendezett ünnepségen adták át. 

– Nyolcvannyolc évvel ezelőtt Szlovéniában a bányászok ötnapos éhségsztrájkba kezdtek, ezért július 3-a az országban a bányászok napja – mondta az ünnepségen Ivan Koncut, Lendva megbízott polgármestere, majd így folytatta: – A Nafta az a vállalat volt, amely nyomot hagyott településünkön, rengeteget tett a lakosokért, a saját embereiért, tekepályát építtetett, sportegyesületei voltak, emellett a kultúrát is a pártfogásába vette, támogatta. Kiépítette az úgynevezett kolóniát, beruházott lakótömbökbe, házakba, villákba, ezekben ma is az egykori bányászcsaládok leszármazottai élnek. Két iskolája is volt a vállalatnak, az egyik a várban működő bányász szakközépiskola, a másik a felsőfokú iskola volt, a cég tehát gondoskodott a szakképzett munkaerő képzéséről is. Később a gépészeti középiskola létrehozásában is nagy szerepe volt, hiszen a vállalat képzett és jól felkészült szakemberei tanítottak kezdetben az intézményben – tette még hozzá a megbízott polgármester, majd azt is hangsúlyozta, hogy a makett felállítása csupán az első lépés a fehér bányászok emlékének megőrzésében. Tervezik az úgynevezett Nafta Múzeum létrehozását, hiszen Lendva az előző század második felében messze földön híres volt a kőolajbányászatról. 

„A Muravidék vérzivataros 20. századi gazdaságtörténetének egyik legizgalmasabb mozzanata volt, hogy az 1940-es években megindult a szénhidrogén-bányászat. A fekete arany, azaz a kőolaj és a földgáz kitermelése egészen az 1990-es évekig meghatározó szerepet játszott Zala megye, a Lendva-vidék és a Muraköz gazdaságában” – írta 2018-ban a Népújságban megjelent cikkében Kepéné Bihar Mária és Lendvai Kepe Zoltán. Ezen a vidéken szinte nincs is olyan család, amelynek valamelyik tagja ne kereste volna a kenyerét olajipari munkásként. A vidék szénhidrogén-bányászatának alapját jelentő kőolaj- és földgázmező a mélyben nem ismer határokat, így ma Magyarország, Szlovénia és Horvátország területére is kiterjed. 

Az ünnepi eseményen egykori dolgozók idézték fel a néhai Jugoszlávia egyik legnagyobb kőolajipari vállalatának történetét, majd bemutatták dr. Lendvai Kepe Zoltán újonnan megjelent, Nafta 75 című kiadványát. A könyv a Muravidék 20. századi mozgalmas gazdaságtörténetének egyik fontos mozaikjáról, a Nafta vállalatról szól, és egyúttal felidézi a Lendva-vidék szénhidrogén-bányászatának évtizedeit. A szerző dr. Lendvai Kepe Zoltán, a Lendvai Galéria-Múzeum főmuzeológusa, aki Jugoszlávia, később Szlovénia fontos gazdasági pillé­rét, a Naftát kellő precizitással mutatja be. A kiadványban szó esik arról is, hogy a vállalat meghatározó munkaadója volt a térségnek, amely számos lendvai és környékbeli családnak is megélhetést biztosított. Az sem mellékes, hogy a vállalat szakértői úttörők voltak, több újdonságot vezettek be, így nem véletlen, hogy Lendva volt az első, ahol bevezették a geotermikus energiát. Dr. Kepe Zoltán könyvében a válogatott archív fotók mellett érdekes statisztikai adatok, nyilvántartások is vannak. A 128 oldalas, angol, szlovén és magyar nyelvű kiadványból megtudható, milyen szerepet töltött be az egykori Nafta a közös országban, a nagy Jugoszláviában.