Nem csak szimbólum: megkérdeztünk néhány Vas megyei faluban élő embert a kúthasználatról

Molnár Péter 2013-ban költözött Dozmatra, egy régi házat vásárolt meg kétezer négyzetméteres telekkel, amin már volt egy kút. Nem túl mély, négy méter, de mindig tele van vízzel, pont oda csordogálnak össze az erek. Nem mernek inni belőle, de onnan öntözik a kertet, és ha vendégeket fogadnak, a kútba engednek le két vödörben két dinnyét vagy egy láda sört. Dísze is tudna lenni az udvarnak, de a külső helyreállítása még várat magára. 

Andrásfán Bóbics Eleonórától megtudtuk, hogy a tizenkét éve vásárolt telkükön már volt kút, bőven van benne víz. Rendszerint szivattyúval tölt meg két hordót, azokból kannákban hordja a vizet a konyhakertben, ha öntöz, mert a növényeknek „állott víz” kell. A szomszédban Nagyné Márffy Gyöngyi elmondta, hogy az eredetileg az 1930-as években ásott, tizenkét méteres kútjukból elment a víz, pedig 1972-ben újraásták. Ezért az ereszcsatorna alatt elhelyezett ezerliteres tartályban gyűjtik az esővizet, onnan búvárszivattyúval nyomják át egy másik tartályba, hogy öntözhessék a kertet.

 Az udvarban nyíló és a házuk előtt lévő virágokat úgy gondozza, hogy az esővizes tartályba üvegeket merít, és azokból osztja ki a frissítőt a növényeknek. A konyhakertben ugyanígy locsol, üvegekből. A házuk elé is tettek egy kutat, nemcsak azért, mert dekoratív, hanem mert a hagyományos falusi életmód szimbóluma, ami a vidéki embernek ma is sokat jelent.