Szent Márton nagypösei temploma

 Az 1900-as évek elején még Nagypöse lélekszáma sem érte el a kétszáz főt, mégis ott épült fel a kor egyik legszebb falusi temploma. 1905. október 8-án szentelték fel Szent Márton tiszteletére. Az épület elsősorban belső kialakításával, díszítésével hívja fel magára a figyelmet. Pöse Szent Márton tiszteletére szentelt templomát egy 1400-ban kelt oklevél említi. 

A falu a XVI. század végén protestáns hitre tért, a templomot is az evangélikusok használták, és vélhetően a saját felekezeti igényeinek megfelelően át is alakították. Átépítésre valószínűleg később is sor került, egy, az 1800-as évek második felében készült rajz kis méretű barokk épületként ábrázolja. A régi templomot az 1900-as évek legelején lebontották, annak helyén épült fel a mostani. Pöse határának jelentős része Esterházy Miklós herceg hitbizományi birtoka volt. 

A templom kegyúri templomként épült. A kialakításánál fontos szerepe volt a főúri reprezentációnak. Ennek kézzel fogható jele a kereszthajóban látható nagy méretű családi címer. Az építtető 1869-ben Sopronban született, előbb Kismartonban, majd Fertődön élt. Rangjából következően tagja volt a főrendi háznak. Fontosabb politikai szerepre nem vágyott, inkább az Esterházy uradalmak gazdaságos működésére fordította a figyelmét. Építkezésekbe is belefogott, így a pösei építkezéssel egy időben zajlott a lékai várkastély felújítása. (A falu birtokigazgatási szempontból a lékai uradalomhoz tartozott.) Esterházy Miklós 1920-ban meghalt, a hitbizományt tőle az akkor 19 éves fia, Pál vette át, ő lett a templom új kegyura is. 1896 és 1918 között Wallner József volt Nagypöse plébánosa.

 Az új templom méterre pontos helyét neki kellett kijelölni. Ennek a dolognak itt különös jelentősége volt. Bár nagypösei plébániáról beszélünk, az épület már a középkorban is határpont volt, később pedig itt húzódott a Kis- és Nagypösét egymástól elválasztó határvonal. A történelmi hagyomány azt követelte meg, hogy „Márton hitvalló új temploma a régen megszűnt temetődombon a réginek helyén úgy épüljön meg, hogy a szentély keletre néző, középső, Szent Márton püspököt ábrázoló festett oltárablaka legyen az új templom tengelyvonala. Ez aztán azt a különleges helyzetet teremtette, hogy minden szentmisében az epistola Nagypösén, az evangélium Kispösén mondatott”. A templomot tervező Ludwig Schöne a XX. század elején már ismert építésznek számított Nyugat-Magyarországon. 

Lipcsében született, Bécsben dolgozott, de az első szakmai sikerei Vas megyéhez kapcsolódtak. Ő tervezte a Mikos család 1878-ban épített sorokpolányi mauzóleumát, egy évvel később pedig a szombathelyi neológ zsinagógát. Az 1896-ban elkészült kőszegi Jézus Szíve-templom és a pösei épület több dologban is hasonlít egymásra. Mindkettőre jellemző a belső falfelületek dekoratív díszítése. Ez a historizáló stílus egyik jellemzője volt. A díszítő festészetet többen is az „igazi művészet” peremterületének tekintik, s az is előfordul, hogy annak művelői kimaradnak a lexikonokból. Schöne nemcsak terveket készített, hanem sokszor a művészi kivitelezésben közreműködőket is ő hozta magával. Az általa tervezett kőszegi templom festett ólomüveg ablakait például a bécsi Geiling cég készítette. 

Bár nincs rá konkrét adat, valószínűleg a pösei ablakok is tőlük származnak. A díszítőfestők közül a szintén bécsi Josef Kottal dolgozott együtt. Kottnak igen jó referenciái voltak. A híradásokban többször is mint „román királyi udvari festő” szerepel, ez azonban kis kiegészítésre szorul. Nem román volt, hanem cseh származású osztrák. Romániában viszont valóban kapott megbízásokat, a bukaresti és a szinajai királyi kastélyok díszítőfestészeti munkái kapcsolódnak a nevéhez. Az utóbbi helyen munkatársa volt az akkor még csak a pályáját kezdő, de később a szecesszió egyik legismertebb művészévé váló osztrák festő, Gustav Klimt is. Josef Kott műhelyének munkáival Magyarországon is több helyen találkozhatunk, közéjük tartoznak a Schöne építette kőszegi, körmendi és pösei templomok.